Századok – 1982
Közlemények - Anderle Ádám: Az államfejlődés alternatívái az Andok térségében a 19. század elején 292/II
ÁLLAMFEJLŐDÉS AZ ANDOK TÉRSÉGÉBEN 295 Perunak Bolíviával kötendő szövetsege e régiók közötti kapcsolatok miatt ajánlatos lenne, ahogy az Észak-Peru és Ecuador közötti unió is".4 Bár a déli Sier raemlitettpr ovi nciái 1839 után végül is a „limai Peruhoz "csatlakoztak, a déli regionalizmus azonban állandó, azt is mondhatnánk, máig t art ó jelenség maradt. Ennek okait kutatva, három szempontra hívjuk fel a figyelmet. Először: e déli tartományok a „limai Peru"-val való gazdasági-piaci kapcsolatai mellett továbbra is fenntartották régi piaci kapcsolataik egy részét Bolíviával. Ezzel összefügg a másik, szempont: a dél-sierrai körzetek „Felső Peruhoz", Bolíviához fűződő gazdasági kapcsolatai nem csupán a piacgazdaságból eredeződtek. Talán kevéssé vettük eddig számba az Andok modern államainak létrejötténél és a nemzetgazdaságok keretében megfigyelhető nehézségeknél egy ősi gazdasági kapcsolatrendszer jelenlétét és működését a 19—20. században. A különböző ökológiai sz intek közötti kapcsolatról van szó, mely az eltérő klimatikuszónák ejt élő, termékeinek cseréjét feltételezi és teszi szükségessé. Az eltérő zónák termékeinek cseréje a dél-sierrai gazdaság ősi szövetét jelenti (ismert formája az inkák előtti időszakból a vertikális önellátás rendszere). Ez olyan gazdasági kapcsolatrendszert hozott létre, melyen a piacgazdaság is kialakulhatott. Szükséges lenne megvizsgálni, hogy a makacs dél-sierrai regionalizmus mögött mennyiben van jelen e tényező? Ezzel összefüggésben azon is érdemes elgondolkodni, hogy Bolívia létrejötténél a mai bolíviai történészek csupán hazafiúi túlzásból, költői ihlettel emlegetik-e az „ősi Collao" bázisához és kereteihez való visszatérést, vagy pedig Bolívia esetében is az ökológiai meghatározottság nagyobb szerepével kell számolni — különösen akkor, amikor a piaci-világpiaci kapcsolatok meggyengültek. Azaz: úgy véljük, hogy a nemzeti államok létrejötténél a kutató történészeknek jobban számba kellene venniük az Andok térségében rendkívül fontos gazdaságföldrajzi meghatározottságokat. A dél-sierrai regionalizmus továbbélésénél a harmadik tényezőt minden bizonnyal Lima gazdasági vonzásának, gazdasági integráló képességének gyengesége jelenti. Ez persze felveti a kérdést: végül is milyen erők, milyen mechanizmusok kapcsolták a déli Sierrát a „limai.Peruhoz"? Úgy véljük, itt nem elegendő, gazdasági szempontokat keresni. Elsősorban nem a nemzetíjMíic egyre sűrűsödő szálai és kapcsolatrendszere volt a Peruhoz kapcsolódás döntő tényezője — ahogy ezt európai esetekben feltételeznénk. Természetesen e piaci szálakat számításba kell venni, de szerintünk ebben az összekapcsolódásban más tényezők játszottak elsősorban szerepet. Ezek közül a politika^ tényezőke t emelnénk ki. S ha csak hipotetikusan merjük is megfogalmazni, úgy véljük, hogy a kibontakozó indián, mozpal- A máktól való félelem fordította az 1810-1820-as években Dél kreol hacendadóit Lima partvidéki hatalmi központja felé. 1840 után pedig a guanó volt az, mely a gazdasági (és tőkés) fejlődés súlypontját a Costára (j= partvidék) helyezte át. Ekkor Lima, mint politikai hatalmi központ vonzotta magához a déli tartományokat, s nem mint gazdasági centrum. Persze fel kell tenni a kérdést: a guano-ciklus előtt miből táplálkozott Lima politikai ereje, mellyel a megszülető perui állam szervező központjává vált? 4 Idézi Cubit t: i. m. 110. 7»
