Századok – 1982
Közlemények - Anderle Ádám: Az államfejlődés alternatívái az Andok térségében a 19. század elején 292/II
KÖZLEMÉNYEK Ander le Ádám AZ ÁLLAMFEJLŐDÉS ALTERNATÍVÁI AZ ANDOK-TÉRSÉGBEN A 19. SZÁZAD ELEJÉN* A címben megjelölt vizsgálódást érdemes kérdéssel kezdeni: mi az összefüggés a gazdasági fejlődés sajátosságai és a nemzetté válás menete között ? Persze ez, a kérdésben megfogalmazott probléma igen összetett, ezért előadásomban ennek egyetlen aspektusát ragadnám ki, s a következőképpen fogalmaznám meg kérdés formájában: a spanyol gyarmatbirodalom Csendes-óceán menti területein — tehát a perui alkirályságban és az ehhez kapcsolódó sierrai (= hegyvidéki) területeken - miért éppen a ma ismert formában és keretek között alakultak ki az új államok? Egyszerűbben fogalmazva: miért éppen így „tört szét" a gyarmatbirodalom ezen része? Úgy vélem, ha a nemzet—állam fejlődését kutatjuk, a kérdés felvetése jogos. Jogos azonban más szempontból is. Ha a függetlenné válás körülményeivel, az új dél-amerikai államok megszületésével foglalkozó történeti irodalmat áttekintjük, láthatjuk, hogy általános az a felfogás, mely a jelen állapotot visszavetítve a múltba, magától értetődő természetességgel úgy tárgyalja e kérdést, mintha a gyarmati periódus utolsó szakaszának fejlődéséből automatikusan csak ez az „eredmény^ születhetett volna megj csak ezek az államok és csak így jöhettek létre. Előadásunk gondolatmenetének kiindulópontja ezzel szemben éppen az, hogy a spanyol gyarmatbirodalom Csendes-óceán menti körzeteiben a 18—19. század fordulóján az államalakulatok létrejöttének több alternatívája is reális lehetőség volt, és a gazdasági, politikai, katonai tényezők bonyolult kölcsönhatásának végső eredményeként születtek meg és konszolidálódtak jórészt ma is ismert kereteik között az új államok. Ez azt is jelenti — ez közismert —, hogy a függetlenné válásnak és az állami keretek végleges kialakulásának az időpontja nem esett egybe. Hogy a „miért éppen így tört szét" kérdésére válaszolni tudjunk, a gyarmatbirodalmon belüli gazdasági-picai kapcsolatokat kell számba vennünk a 18. század végén, a 19. század elején, s a függetlenség első éveiben. A magyar történész e fenti kérdés fölötti meditációnál kiindulópontként már komoly hazai munkákat vehet kézbe. Wittman Tibor az 1960-as évek végén több tanulmányban is vizsgálta ezt a kérdést — Bolíviára vonatkoztatva. Wittman professzor gondolatmenetének kiindulópontja a következő volt: „A spanyol uralom általJexemtelLkényszerű piaci viszonyok a 18. század végén érezhetően bomlásnak indultak, és a nagyobb *A tanulmány előadásként hangzott el Lipcsében 1980. június 4-én a szocialista országok tudományos akadémiái közötti együttműködés keretében tevékenykedő Latin-Amerika történetével foglalkozó munkacsoport kollokviumán.
