Századok – 1982
Közlemények - Anderle Ádám: Az államfejlődés alternatívái az Andok térségében a 19. század elején 292/II
ÁLLAMFEJLŐDÉS AZ ANDOK TÉRSÉGÉBEN 293 piaci egységeken (alkirályságok) belül a kisebb regionális gazdasági egységek jelentősége emelkedettjei. Ezek több esetben egybeestek az adminisztratív keretekkel."1 Bolívia megszületéséről meditálva Wittman professzor a Potosí körül kialakuló helyi és regionális piaci kapcsolatok erősödését vette elsőrendűen számba. Wittman, ahogy erre a bolíviai marxista történész, Abelardo Villalpando rámutatott, szakított a hagyományos politikatörténeti magyarázatokkal, és a bányagazdasághoz kapcsolódó regionális piaci rendszerben kereste a „bolivianismo" megszületését.2 A potosí-i azoguerók, s ez fontos eleme Wittman interpretációjának, még hanyatlásukban is elegendő erőt képviseltek ahhoz, hogy a La Paz-i földbirtokosokkal együtt a bolíviai állam megszületésénél bábáskodjanak. Természetesen, az „Alto Peruból" Bolíviává való térség gazdasági problémáit Wittman Tibor a Lima—Boenos Aires pólusok körül kialakuló erőtérben helyezte el. A Wittman által bemutatott levéltári anyag, az általa használt korabeli krónikák és leírások (Concolocorvo, Cosme Bueno, Tadeo Haenke, Cannete, F. X. Éder) újraolvasása, valamint, a legfrissebb történeti irodalom eredményei alapján a bolíviai állam megszületését is — ügy hisszük — egy több alternatívát rejtő történeti folyamat egyik elemeként és eredményeként szemlélhetjük. A 18. század közepétől, ha a regionális piaci kapcsolatok fejlődését ^vizsgáljuk, inkább olyan dél-sierrai állam létrejöttének lehetősége tűnik elénk, mely Cuzco-Arequipa-Potosí pilléreire támasz ko dhatott volna.. E piackörzet az autochton iparfejlődés (textília), a bányászat és az élelmiszertermelés egymást stimuláló gazdaságát fogta egybe. E formálódó regionális piac keretei jelentették a Tupac Amaru-háború színterét is. A dél-sierraL állam alternatíváját nemcsak a spanyol Korona adminisztratív intézkedései kezdték ki, amikor Potosít a La Plata Alkirálysághoz csatolták. Más tényezőket is számba kell venni: az ajigoLtextildömping gyilkos .hatását, amellyel a perui autochton iparfejlődés tőkés irányba fordulását akadályozta meg; gondolnunk kell a potosí-i ezüsttermelés nehézségeinek nüjekedéséie a (a higanyellátás szűkössége, a kitermelési költsége^ növekedése, a mita-rendszer válsága stb.); tényezőként kell továbbá számba venni Lima és Buenos Aires rivalizálásá t, mely hol Lima, hol Buenos Aires vonzerejét növelte; tekintetbe kell venni azt is, hogy maga a potosí-i ezüst jelentősége a világkereskedelemben csökkent; sőt, a 19. század első negyedében tekintetbe kell vennünk Cerro de Pasco ezüsttermelésének fellendülését is, mely a déli körzetekre is jelentős vonzerőt gyakorolt. Némiképp leegyszerűsítve a kérdést, azt mondhatnánk: Potosí ezüsttermelésének gazdasági vonzása elegendő volt a szomszédos provinciák piacainak összefogására, de hanyatlása miatt a korábbi periódusokban feléje forduló régiók (Cuzco, Puno, Arequipa) „elszakítására" és integrálására már nem rendelkezett elegendő erővel. Ebből következett e dél-perui provinciák helyzetének biz onytalansága a 18—19. század fordulóján és az ezt követő időszakban. Árutermelésük, ahogy ezt Tadeo Haenke leírta, egyaránt irányult Potosí és Lima felé, körülbelül azonos volumenben. E tartományok bizonytalan, sajátos helyzete — ami tehát piaci kapcsolataik kettősségéből következett — tükröződött a Peru—Bolívia Konföderáció idején létrehozott Dél-Peru államban. Ugyan közismert, hogy a konföderációt 1 Wittman: Az andesi népek, 34. г Wittman: Estudios historicos, 204. 7 Századok 1982/2
