Századok – 1982
Beszámoló - Tudományos konferencia hazánk elmúlt negyedszázad alatt végbement fejlődéséről (Vida István) 268/II
NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 1944 DECEMBERÉBEN 285 részénél nem a megválasztásuk időszakában fennálló helyzetet, hanem a debreceni időszak alatti pártbalépést vagy a következő hetekben, 1-2 személynél esetleg 1945 tavaszán bekövetkezett állapotot jelenti, mégis, miután más adat nem áll rendelkezésre, csak ezeket használhatjuk összehasonlításra. Az adatokból látszik, hogy más listán 27 MKP-tagot (20 szakszervezeti, 3 partizán, 1-1-1-et bányász, értelmiségi és ifjúsági képviselőként és 1-et pártonkívüliként), 6 FKP tagot (4-et pártonkívüliként és 2-t önkormányzati képviselőként), 8 SZDP tagot (6-ot szakszervezeti küldöttként és kettőt pártonkívüliként), 4 NPP tagot (2 volt Kossuth-párti, 1 parasztszövetségi és egy pártonkívüli) és 7 PDP tagot (5-öt pártonkívüli és kettőt értelmiségi képviselőként) választottak meg. A párttagság szerint fenti adatok %-os összegzése a következő: MKP-tag a megválasztott képviselők 38,5%-a, FKP 24,9, SZDP 18,5 NPP 7,3, PDP 5,6 és végül pártonkívüli maradt 5,2%. Az egyes pártok közéleti aktivitását, végzett munkájának a választó lakosság körében való értékelését, a kibontakozásban játszott szerepét, ill. esetleg korábbi politikai befolyását is kifejezik ezek az egymáshoz viszonyítottan jelentősen eltérő arányok. Miután mindezeknek, úgy tűnik valamennyi, de elsősorban az MKP szempontjából nagy volt a szerepe, érdemes az egyes vidékek megválasztott képviselőinek a pártok szerinti arányát is megvizsgálni. Ebből a szempontból a megválasztott képviselőket csak olyan módon vizsgálhatjuk reálisan, hogy a MNFF-on belül, illetve azon kívül, mint a pártonkívüliek zöme, a baloldal (MKP, SZDP, Szakszervezetek és a NPP) vagy a jobboldal (FKP, PDP és pártonkívüli) fele orientálódtak-e. Ennek alapján a választást tartó megyéket 3 csoportra lehetne osztani. Az egyik a Viharsarok és a közvetlenül szomszédos területek (Békés, Csanád, Csongrád és Szolnok megyék), ahol a baloldali erők képviselőinek a száma jóval több mint a felét teszi ki az összes megválasztottaknak. A második csoportba azok a területek tartoznak (Szabolcs-Szatmár, Hajdú, Bihar és Heves megyék), ahol az előbbiek a képviselők felénél kevesebbet, vagy csak a felét adják. Végül a 3. csoportba két ipari vidék, Miskolc és környéke, valamint Pécs és bányavidéke tartoznak, ahonnan kommunista, illetve munkás többségű képviselőcsoport került Debrecenbe. Anélkül, hogy eltúloznánk e kérdés jelentőségét az új hatalom megteremtésében, mégis meg kell állapítani, hogy a megválasztott küldöttek mintegy 60%-ot kitevő baloldali képviselői többségét az agrárforradalmi hagyományokkal rendelkező Viharsarok és a nagy munkásmozgalmi múltú két iparvidék biztosította elsősorban az Ideiglenes Nemzetgyűlésben Debrecenben. A FKP-i képviselők létszáma szintén megegyezik a Paál-Radó: A debreceni. . . i. m. által közölt adatokkal és az Ideiglenes Nemzetgyűlés Naplójából is ezeket lehet kiszámolni, azzal az egy eltéréssel, hogy Vásáry Istvánt pártonkívüliként szerepeltették, pedig még a FKP vezetőségének is tagja volt. Egyedül az MKP-nak a szerző által kiszámított képviselői száma nem egyezik meg a párt korai anyagaival. Ugyanis Gerő Ernő 1944. december 28-i, Rákosinak szóló levelében azt írta, hogy az MKP képviselőinek első frakció-ülésén 96 kommunista képviselő volt jelen, akik közül 73 MKP, a többi a szakszervezetek listáján futott be (PI Arch. 274-9/13). Ezt a számot mindenféleképpen elírásnak vagy túlzásnak kell tartanunk. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a levél írója nem törekedett a túlzott pontosságra és részletekre, mert nem is tett említést arról, hogy más szérvek is küldtek kommunistákat a Nemzetgyűlésbe, nemcsak a szakszervezetek. A 96-os szám egyébként is csak úgy volt összehozható, ha az összes kommunista képviselő mellé még az SZDP tag 6 szakszervezeti küldöttét is meghívták a kommunista frakció-ülésre. A PDP képviselőinek a száma eggyel több, mint a fenti kimutatásokban, mert 1945 első hónapjaiban Teleki Géza is ide lépett be, sőt hónapokig a párt elnöke volt!
