Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 243 lap folytatásokban Szabó Ervin programadó cikkét.17 3 Ez idő tájt Plehanovtól, a magyarok közül a Szemle-rovatot szerkesztő Mérő Gyulától, továbbá az ekkor ellenzéki velleitású Buchinger Manótól és az Alpári Gyulához közel álló Strasser Józseftől.174 A Világosságról 1904 őszén MSZDP-párthatározatot hoztak; kimondva, hogy csak úgy terjeszthető, ha átadják az MSZDP-nek, és így megszűnik „idegen vállalat" lenni.175 Csizmadia — Mérővel ellentétben - maga is a párttal való egyezségre hajlott. Nem így a „Világosság asztaltársaság" polgári szabadgondolkodó tagjai. Ők hallani sem akartak az MSZDP-ről, 1904 őszétől a még néhány éven át megjelenő folyóirat megszűnt munkáslap lenni, végleg az ateizmus, az antiklerikalizmus elvont eszméinek szócsövévé vált. Mint ilyen is csak néhány évig tarthatta magát... A Világosság történetének feldolgozója többek között a következőket írja: „Az 1904 márciusában megindult Világosság jelentőségét az adja meg, hogy mind a forradalmi radikális értelmiségnek, mind pedig a forradalmi szocialistáknak ez volt az első kísérlete, hogy havonként megjelenő, a tudományos és politikai propaganda céljait szolgáló folyóiratot adjon ki, s folyóirat köré tömörülve, tömegmozgalommá szerveződjék."176 A siker bizonyára nem maradt volna el akkor, ha - a különböző személyi- és csoport-ellentétek kiküszöbölésével — a folyóirat hasábjain sikerült volna a követendő utat megjelölni. Erről azonban szó sem volt Mérő Gyulának a Szemle-rovatban megjelent, említett cikke legfeljebb csak a pártmunka lanyhaságának bírálatáig ment el — ezt is némi szindikalista jelleggel tette. Maga Szabó Ervin is csak elvileg hadakozott az egyéni szabadság védelmében a pártvezetőség túlhatalma ellen, ennek káros jellegéről - saját környezetének tagjain kívül - csak keveseket győzött meg. Történelmileg is kérdéses, hogy ez a túlhatalom az adott történelmi körülmények között, a tömegpárt kialakulásának időszakában mellőzhető lett volna-e? Ami pedig az 1904 nyári fordulat után is bőségesen buzgó antiklerikális cikkeket illeti, ezekhez hasonlók, vagy éppenséggel szerencsésebb hangúak megtalálhatók voltak a Népszavában is. Megjegyzendő ugyanis, hogy míg a Népszava általában az egyház visszaéléseit ostorozta, addig a Világosság — ezen túlmenően — a vallásos hit ellen hadakozott. Ami pedig magát Szabó Ervint illeti, ekkortájt ő maga is még inkább csak a pártvezetőség módszerei ellen lázadt. Levelezésének tanúsága szerint 1903-1904-ben többször váltott levelet Kautskyval - baráti hangon, minden kritikai él nélkül. 1904. január 21-i levelében egyenesen konzultációs kérdést intéz Kautskyhoz — éppen az egyén történelmi szerepével kapcsolatban.17 7 Nincs nyoma annak sem, hogy Kautskynak az ismert marxi felfogást tartalmazó válasza nem elégítette volna ki. Szabó Ervinnek nem sajtóanyag jellegű — s történetírásunkban már többször említett korabeli írásai — agitációs füzetei, röpiratai nem tartoznak témánk körébe. Úgy véljük viszont, hogy sajtó any ag-jellegűek a pártvezetőség által ez idő tájt március tizenötödike és május elseje alkalmából rendszeresen kibocsátott Emléklapok. Az 1904 márciusi Errilék-17 'Világosság, I. évf. 5-8. sz. Szabó Ervin: Pártfegyelem és egyéni szabadság. 17 4 Világosság, I. évf. 5. sz. Plehanov: Az orosz szocialisták és a háború; 6. sz. Buchinger Manó: Német munkások . . . Mérő Gyula: Munkásmozgalom; 9. sz. Strasser József: A kapitalizmus drámája. A lap tartalmára vonatkozóan ld. mégMucsi Ferenc: i. m. 43-46. 17 'Népszava, 1904. szeptember 20. Pártügyek. 17 6 Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság". Közli: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1961-1962. 304-324. Az idézet a 305. oldalról való. 1 ''''Szabó Ervin Levelezései i. m. 420-421.
