Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 235 indult, Garbai Sándor szerkesztésében. (Itt jegyezzük meg, hogy mind Tes'zársz, mind Garbai egyben szakszervezeteik vezetői voltak.) Fő feladatának szintén a szervezkedéselőmozdítását tekintette. Adataink vannak arról is, hogy a budapesti ácssegédek szakegylete - nyilván más, építőmunkás-szakmákhoz hasonlóan - anyagilag támogatta a lapot, és részt vett a lapbizottság megalakításában.13 1 (Egyébként 1904. július 15-én indult -Sterbinszky Lipót szerkesztésében — havonta kétszeri megjelenéssel az Ácsok Szaklapja. A lap 1906 márciusában olvadt be az Építőmunkásba.) 1904 őszén az Építőmunkás részletesen tudósítást közölt a budapesti építőmunkásmozgalomról, amelyet nem kevesebb, mint 3600 segédmunkásnak a munkából való kizárása váltott ki. Az akció azonban megbukott, a munkáltatóknak nem sikerült törekvéseiket - a munkaviszonyok kedvezőtlenebbé tételét - keresztülvinni. Az Építőmunkás tudósításait is hadd jellemezzük néhány idézettel. A munkaviszonyok bemutatása, egy Kerepesi úti építkezés kapcsán: „A munkavezető, aki a forró nap hevében hajszolta a munkásokat, nem tartott ivóvizes edényt az épületen, és az egyik vizet kérő kőművesnek egy darab félredobott, rozsdás kályhacső-könyökben vitetett vizet." A munkásoknak ez a - válság idején kiváltképpen nagy - kiszolgáltatottsága elkeseredést keltett. A sztrájkolok nincsenek egyedül: „.. . a kizártak úgy magyarországi szaktársainktól, mint a külföldiektől, név szerint Ausztriából, Németországból, Franciaországból és Angliából erkölcsi és anyagi támogatásra nyertek határozott ígéretet." Sztrájkgyűlés a Trieszti nő-höz címzett vendéglőben: „Történjék akármi, de leigázni nem engedjük magunkat. Éhbérért sohasem fogunk dolgozni, meguntuk a nyomorúságot." Ugyanez a cikk közölte, hogy Nagyváradon, Debrecenben és Szegeden is sor került hasonló kizárásokra.1 3 2 1905 elején terjedelmes cikksorozatot közölt a lap a bérhelyzetről, amely — érdekes módon — egyszerű munkásoknak a szerkesztőhöz címzett leveleiből állott.13 3 Természetes, hogy 1905 kora tavaszán részletes tudósítás jelent meg az országos küldöttközgyűlésről.13 4 A rokonszakma lapja, a Famunkások Szaklapja 1901 áprilisában indult, és havonként kétszer jelent meg Pelczéder Ágoston szakszervezeti vezető szerkesztésében — számos más laphoz hasonlóan — a „szaklap bizottság" kiadásában. (Erre azért volt szükség itt is, más esetekben is, hogy a szaklap a szakszervezettől legalábbis független legyen, és sem az egyik, sem a másik felet érintő esetleges retorziókban ne kelljen a szervezetnek, illetve a lapnak osztoznia.) A lap erőteljesen — vezércikkben - hangsúlyoz egy olyan követelést, amely egyébként a Népszavában és más szaklapokban is rendre fel-felvetődik: a sztrájkjog követelését. „Ki akarjuk küzdeni a rövidebb munkaidőt, a magasabb munkabéreket és egészséges s a kor követelményeinek megfelelő műhelyeket."135 A csak lassan csillapodó válság nem kedvezett a munkásköveteléseknek. Innen a sok panasz; nemegyszer érzelmes és patetikus hangokkal, amelyek természetesen igazat mondanak, habár nemegyszer sztereotip módon. Lássunk erre a stílusra egy példát Pelczéder Ágoston egyik vezércikkéből. „A gyárak százával bocsátják el még mindig a munkásokat, és ezáltal nap nap után több lesz azoknak a száma, akik ajkukon a panaszszóval, szívükben a végtelen bánattal és gyűlölettel átkot szórnak a mai társadalomra és ennek 131 Pl Archívum, 666. f. III—2-1895/1. a. 132 Épító'munkás, 1904. szeptember 15. A budapesti építőmunkások kizárása. 13 3 Építőmunkás, 1905. január 1., 15. stb. 1 34 Építőmunkás. 1905. március 1. Az országos gyűlés. 1 35 Famunkások Szaklapja, 1901. június 27.
