Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 229 beszélni lehet - ezt a szintet leginkább a polgárosult, a világ szeme előtt levő főváros közelítette meg. Mielőtt tovább mennénk, utalni kell a Népszava jelentős német nyelvű testvérlapjára, a hetenként egyszer 5 ezer példányban megjelenő —gyakorlatilag Groszmann Miksa által szerkesztett — Volksstimmére. A hetenkénti megjelenés és a példányszám a munkásság (mindenekelőtt a fővárosi és környéki munkásság) folyamatos, és éppen ezekben az években gyorsuló elmagyarosodásának előrehaladására mutat, korábban ugyanis a német nyelvű munkáslapok gyakrabban láttak napvilágot. A Volksstimme -akárcsak a Népszava — példaképének a német és az ausztriai szocialista sajtót tekintette. Megemlítendő, hogy az akkori Magyarország két nagyvárosában: Pozsonyban és Temesváron is megjelentek szociáldemokrata lapok - de tekintettel a két város korabeli nemzetiségi viszonyaira — ugyancsak németül. 1902 márciusában indult a Westungarische Volksstimme. (Egy ideig mint a budapesti Népszava melléklete jelent meg.) Szerkesztésében Kalmár Henriknek, a magyarországi német nyelvű szociáldemokraták egyik kimagasló vezetőjének volt nagy szerepe. Rovatbeosztását tekintve a lap a Népszavához hasonlított; a helyi szocialista mozgalom lelkiismeretes krónikása volt. Alcíme szerint a város és a vidék népének érdekeit kívánta szolgálni. Temesvárott hasonló jelleggel 1903 májusában indult meg rendszeresen a Volkswille, „Délmagyarország dolgozó népe" szolgálatában. Eleinte hetilap volt, később hetenként kétszer jelent meg. Szerkesztői közül Josef Schwarzot, Julius Horacseket és Rudolf Kruppát indokolt megemlíteni. A magyarországi munkásság korabeli etnikai összetételében - mint ismeretes - a német mellett a szlovák elemnek volt kimagasló jelentősége. A nyugat-szlovákiai területeken volt - Budapest és környéke kivételével — országos viszonylatban is a legmagasabb az ipari munkások aránya. 1904 októberében, Emmanuel Lehocky szerkesztésében indulta Slovenské Robotnicke Noviny, amely havilapként jelent meg, Pozsonyban. Budapesten adták ki Aurel Cristea szerkesztésében az 1903 augusztusában induló, román nyelvű Adeverul hetilapot. Ugyncsak Budapesten jeelnt meg 1902-től Gavro Zivanovic, Dusán Tusanovic és mások szerkesztésében a szerb Narodna Rees, amely 1904 őszén megszűnt.1 11 (1905-1906-ban Újvidéken a Narodni Glasz jelent meg.) A nemzetiségi munkáslapok általában a párt nemzetiségekkel kapcsolatos határozata alapján működtek. (Ez alól úgyszólván csak a szeparatizmus felé hajló szlovák újság a kivétel.) Lényegében ez a határozat szabta meg a Népszava és a szakszervezeti lapok idevágó cikkeinek tartalmát is. „A nemzetiségek és a szociáldemokrácia" c., 1904 áprilisában a XI. kongresszus által elfogadott határozat a következőképpen szól: „A pártgyűlés megállapítja, hogy Magyarországon a német, szerb, román, szlovák stb. nyelven beszélő emberek nemcsak mint németek, szerbek, románok, szlovákok stb. szenvednek politikai és gazdasági elnyomást, hanem főleg és elsősorban mint proletárok osztoznak a magyar proletárok politikai és gazdasági elnyomatásában." A határozat ezután utal arra, hogy a nemzetiségi sovinizmus sem különb, mint a magyar, és a nacionalisták osztályérdekeik alapján bármikor készek szövetkezni egymással. „Miután azonban Magyarországon a 111 A munkásosztály századforduló-korabeli nemzetiségi összetételére vonatkozóan ld. Magyarország története 1890-1918. Fó'szerkesztó': Hanák Péter, szerkesztő Mucsi Ferenc. Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 508-509. 3 Századok 1982/2
