Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
230 ERÉNYI TIBOR munkásnép politikai és gazdasági érdekeiért egyedül és kizárólag a Magyarországi Szociáldemokrata Párt küzd és fárad őszintén, igazán; a munkásnépnek kötelessége nemzeti különbségek nélkül ezen párthoz csatlakozni és vele együtt küzdeni."11 2 1901. december végén zajlott le a magyarországi szak- és önképző egyletek II. kongresszusa. A kongresszuson külön napirendi pontként tárgyalták a „szakszervezeti irodalom és önképzés" ügyét. Buchinger Manó pártvezetőségi tag hangoztatta a szakszervezeti irodalom jelentőségét, és külön is kiemelte a szakszervezeti lapok létesítésének és megerősítésének a fontosságát. Az elfogadott határozat kötelezi a Szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottságát „egy központi szakszervezeti közlönynek létesítésére", továbbá a szaksajtó feltétlen támogatására.113 A III. szakszervezeti kongresszus (1904. december) részletes adatokkal szolgál a szervezett munkásság számára. Ez a szám az 190l-es alig tízezerről 1904 nyarára mint 50 ezerre emelkedett.114 Az ez év decemberében megtartott III. kongresszus ugyancsak határozatába foglalta „központi lapot kiadni, melynek hivatása, hogy a szakmunkások közös érdekeit érintő ügyekben útmutatásul szolgáljon".1 15 A kongresszus külön az egyes szakmák, egyletek, szakszervezetek sajtójáról nem intézkedett, a szaklapok megjelentetését az egyes szakszervezetek önálló feladatának tekintette. A központi szakszervezeti lap, a Szakszervezeti Értesítő havonként jelent meg, 1300 példányban, mint „A Magyarországi Szakszervezeti Tanács hivatalos közlönye", Jászai Samu szerkesztésében. Hasábjai regisztrálják a magyar szakszervezeti mozgalom fejlődését. Rendszerint név nélkül közölt, rövid értékelő cikkeinek alapvető tartalma: a munkásság gazdasági küzdelmeinek buzdítása. A lap szerkesztősége ügyelt a különböző békéltető bizottságok, betegsegélyző pénztárak, iparfelügyeleti és más szociális intézmények munkájára. Programja (amelyet a későbbiekben beváltott) így határozza meg az évtizedeken át rendszeresen megjelenő lap munkáját: „A Szakszervezeti Értesítő nemcsak a szakegyesületi mozgalom fontosabb mozzanatairól fogja a szervezetek vezetőségeit értesíteni, hanem maga is részt vesz a szervezkedési munkálatokban. Bel- és külföldi tapasztalatok nyomán útbaigazítást ád a szakszervezeteknek, és statisztikai adatok közlésével anyagot szerez a gazdasági küzdelemhez. Időnként ismertetni fogja a munkásság anyagi helyzetét és a szervezkedés által elért eredményeket. Törekvése oda irányul, hogy a taglétszámban megerősödött szakegyesületi mozgalom bensőleg is erősödjék. Előmozdítani kívánja a munkások céltudatos nevelését, és ezért a szaklapok és tanfolyamok irányára fog ügyelni."11 6 112 MMTVD III. к. 199. 11 3 A Magyarországi Szak- és Munkásképző Egyletek II. kongresszusának jegyzőkönyve. Budapest, 1902. A Szakszervezeti Tanács Országos Végrehajtó Bizottsága Kiad. 58. 114 Az 1901-es adat - amelyet A magyar szakszervezeti mozgalom kezdetei 1867-1904 е., a Táncsics Könyvkiadó kiadásában 1962-ben megjelent könyvem 257 oldalán én is feltüntetek - nem elég pontos, tekintettel arra, hogy a „mezőfista", tehát nem a Szakszervezeti Tanács illetékességi körébe tartozó szervezett munkásokat -, akik a későbbi években csatlakoztak az MSZDP-hez, illetve a szaktanácshoz - nyilván nem tartalmazza. A tényleges szám 13 ezer körül lehetett. 11 s Szakszervezeti Mozgalom. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács jelentése. Az 1904. évi december hó 25-én és 26-án tartott szakszervezeti kongresszus jegyzőkönyve. Budapest, 1905. Szakszervezeti Tanács kiadása 25. 116 Szakszervezeti Értesítő, 1904 szeptember hó Szakszervezeti Értesítő.
