Századok – 1982

Folyóiratszemle - López-Baralt; Mercedes: Guamán Poma de Ayala és a memória művészete egy 17. századi illusztrált krónikában 180/I

FOLYÓIRATSZEMLE 181 nációjából állt. Mexikóban pl. a spanyol idó'k eló'tt, a felsőbb szintű iskolákban (calmecac) egyidejűleg keveredett a kép és a szó. Mexikóban és Peruban egyaránt a hódító spanyolok lerombolták az őslakosok kulturális megnyilvánulását (építészet, szobrászat stb.); a kéziratnak ez a körülmény speciális jelentőséget adott: a tanultabb indiánok meg tudták őrizni benne múltjuk emlékét. Guamán Poma azonban hagyományok híján van. Peruban nincs olyan kódexhagyomány, amire támaszkodhatna. Kortársai közül az Andok vidékén senki nem alkot hozzá hasonlót. A prehispán Andok-beli művészet hagyományosan gazdag piktorikus kifejezésekben: kerámiák, faliképek, fatáblák, textilek, qerók. A kipukat is vizuális kommunikációs eszköznek foghatjuk fel. Több kutató beható tanulmányozásai alapján állíthatjuk, hogy az inkák a betűhiányt a festmények és a kipuk kombinációjával oldották meg. A hagyományokat memorizált elbeszélések és énekek által örökítették át, kipuk és festett képek segítségével (Pedro S. de Gamboa). Ezeket a festményeket, amelyek Inca Pachacuti uralkodásának idejétől valók, a Nap-templom speciális helyiségeiben tartották és csak az amauták interpretálhatták. Volt egy speciális múzeum is, Pokencancha, ahol Tawantinsuyu történelmét festett táblákon őrizték (Valcárcel). Garcilaso de la Vega és Guamán Poma egyaránt megemlítik a falfestmények létezését, amelyek az Inkák dicsőséges tetteit örökítették meg. Guamán Poma művében külön említést is tesz a festőkről. A nyugati kontextus: az ellenreformáció skolaszuKus verziójában a memória klasszikus művészetének restaurációja: A középkori festészetben bőségesen vannak olyan képek, amelyek feliratosak, vagy szalagszavak; a vallási propagandának le kellett győznie a tömegek analfabetizmusát. Az ellenreformáció megértette a vizuális eszközök jelentését a rekatolizáció folyamatában. A tridenti zsinat a képek alkalmazásának legitimitását deklarálta a hit terjesztése érdekében. Guamán Poma könnyen tudomást szerezhetett a zsinat rendeletéről, hiszen azokat egész Peruban vasárnaponként a templomi szószékről olvasták fel. Ezzel persze nem azt akarjuk állítani, hogy magáévá tette volna az ellenreformáció érveit, hiszen műve majdnem kizárólag világi problémákról szól, és gyakran teszi nevetségessé a világi és egyházi hatalmasokat. Guamán Poma tudta II. Fülöpről, hogy kedveli a festészetet, hogy ő az ellenreformáció bajnoka, és minden bizonnyal azért alkalmaz rajzokat, hogy megragadja vele a király figyelmét. Az egyház módszerét alkalmazza, de célja más: arra buzdít, hogy jobban bánjanak az Andok-beli indiánokkal, sőt, Isten súlyos büntetéseit helyezi kilátásba azok számára, akik ellenkezőleg cselekednek. Rajzai naturalisták, mintegy tanújellegűek: valós szituációkat írnak le, amelyek változást igényelnek. A jezsuiták által használt emblémák pedig allegorikusak - de abban hasonlóságot mutatnak egymással, hogy politikai célzatúak. A gyarmati Peru: ősi és európai hatások keresztezése: A gyarmatosítás kora: időszakában az őslakos és a hódító kultúrájában kezd összeolvadni, de a hódító kultúrája felülkerekedik, legalábbis a manifesztálódás szintjén. Ebben a környezetben a krónikaírót kettős inspirációs hatás érheti: az első perui nyomtatványok; a gyarmati festészet, elsősorban a cuzcói iskola. Guamán Poma célja világos: az indián krónikaíró az Andok-beli autonómia politikai koncepcióját akarja megvalósítani a spanyol szisztémán belül. A krónika-levelet a királyhoz írja, de ugyanakkor tegezve beszél egy széles társadalmi réteghez, amelybe beletartoznak az Andok világának legfontosabb társadalmi, kulturális és etnikai szektorai. Arra kéri a királyt, hogy nyomtassa ki művét. Valószínűnek tűnik, hogy a képek alapvető funkciója: felnyitni azok szemét - megrázó vizuális szövegeken keresztül -, akik tagadják a gyarmati rendszer végzetes hibáit. Minthogy levelet reformjavaslatok és kérések hosszú sora, fő címzettje a gyarmati adminisztrációs vezetés és annak legfőbb képviselője, a király kellett hogy legyen. Maga a krónikaíró mondja, hogy azért használt annyi rajzot, hogy meggyőzze a királyt. A vizuális szöveg elsőbbsége részben azzal magyarázható, hogy a 16. századi Andok-beli társadalomban az írás még viszonylag új, úgy tűnik, hogy a krónikás nem tartja elég meggyőzőnek az írott szöveget önmagában, a rajzzal alátámasztott segítsége nélkül. Ezenkívül Guamán Poma nem használja grammatikailag tökéletesen a spanyol nyelvet (amely a „megnyilvánulás" szintjén győztes), bár nyelvezete nagyon élő és megrázó. A spanyol szövegből átérződik a kecsua szubsztrátum, mögötte ott van az Andok-beli indián, akinek végtelen haragja a gyarmatosítók gonoszságaival szemben hiperbolikus kifejezést talál csakúgy az írott, mint a képi szövegben. Nem mondhatjuk Guamán Poma művéről, hogy mesztic alkotás, mert nincs benne igazi fúzió a két kultúra között, helyette ambiva-13 Századok 1982/1