Századok – 1982

Folyóiratszemle - Bogoljubov; A. N.: Az orosz tudomány a 18. században 182/I

182 FOLYÓIRATSZEMLE 182 lenciát és ellentmondásokat találunk. Häuser szerint a kettősség a legkülönbözőbb szituációk eredménye, de főképpen ott fordul elő, ahol a látens jelentés akadályoztatva van - ilyen vagy olyan okok miatt - abban, hogy direkt kifejeződjék. Ez vonatkozik Guamán Pomára is. (Cuadernos Americanos. 1979/3. 115-152. Irodalomjegyzéket is tartalmaz: 148-152.) K. Zs. A. N. BOGOLJUBO V: AZ OROSZ TUDOMÁNY A 18. SZÁZADBAN Nem csekély feladatra vállalkozott tanulmányában A. N. Bogoljubov, aki - a 18. századi orosz tudományos élet jelentős képviselőinek, ill. azok kimagasló teljesítményeinek felvonultatásával - az egész korszakra vonatkozóan összefoglaló áttekintésre törekedett. A szerző részletesen elemezte a Nagy Péter-korabeli reformok jelentőségét, kihatásaikat, s elsősorban az 1724. jan. 22-i rendelettel létrehozott pétervári Tudományos Akadémia tevékenységét helyezte vizsgálódásának középpontjába, bemutatva annak mind a természettudományokra, mind a humán diszciplínák fejlődésére gyakorolt megtermékenyítő hatását. Az orosz nemzeti kultúra létrejöttét vizsgálva, A. N. Bogoljubov figyelmét nem kerülte el az a tény, hogy a 18. század elején születőben levő tudományos életnek nagy szüksége volt egyes külföldi akadémiák és egyetemek jónevű professzorainak pétervári szerződtetésére, akik a birodalom fővárosában legtöbbször jobb anyagi körülmények között dolgozhattak, mint hazájukban. így került Oroszországba a svájci Leonhard Euler (1707-1783), aki 1727-1741, majd 1766-tól haláláig a pétervári akadémián végezte híres matematikai és fizikai kísérleteit. A külföldi természettudósok közül nem kisebb személyiségek dolgoztak rajta kívül Pétervárott, mint: Jacob Hermann, Georg Bernhard Bülffinger, Daniel Bernoulli, Joseph Nicola de l'Isle, Christian Goldbach, Johann Georg du Vernoi, Georg Wolfgang Krafft, Johann Georg Gmelin, Gottfried Heinsius, Abraham Kaau -Boerhaave, Franz Ulrich Theodor Aepinus, Jacob Friedrich Schmidt, Peter Simon Pallas, Tobias Johann Lowitz, Andreas Johann Lexell, Johann Anton Güldenstädt, Erich Laxmann, Nikolai Fuss, Mauricq Henry. Kísérleteik vagy expedíciós útjaik során Oroszországban vesztették életüket: Ludwig de I'Isle de la Croyer (Kamcsatka), Georg Wilhelm Steller (Tyumeny), Georg Richmann (elektromossági kísérlet) és Samuel Gottlieb Gmelin (1774. júl. 27. Derbent, a Pugacsov-fclkelés idején!) Nagy megbecsülésnek örvendtek Pétervárott a társadalomtudományokkal foglalkozó külföldi tudósok is, így: Gerhard Friedrich Müller, Johann Eberhard Fischer, Johann Georg Lotter, Jacob Stählin, Pierre Ludwig le Roy, Johann Caspar Taubert, Friedrich Heinrich Strube de Piermont, August Ludwig Schlözer, Johann Stritter és Jean-François Vauvilliers. Az orosz nemzeti kultúra és tudományok kialakulásának elemzésekor A. N. Bogoljubov kiemelt helyen foglalkozott M. V. Lomonoszov (1711-1765) szerteágazó tevékenységével, felvillantva pályafutásának főbb állomásait, korszakalkotó felismeréseit, s az 1755-ben felállított moszkvai egyetem létrehozásában betöltött szerepét. Ezt követően a szerző M. V. Lomonoszov kortársai és tanítványai közül felidézi mindazokat, akik munkásságukkal elősegítették az orosz nemzeti tudomány fejlődésének ügyét, így: Vaszilij Kirillovics Tregyiakovszkij, Alekszej Protaszjevics Protaszov, Szemjon Kirillovics Kotyelnyikov, Andrej Dimitrijevics Kraszilnyikov, Sztyepan Jakovlevics Rumovszkij, Mihail Szofronov, Ivan Ivanovics Lepehin, Mihail Jevszevjevics Golovin, Vaszilij Fjodorovics Zujev, Alekszej Kononovics Kononov, Vaszilij Ivanovics Szevergin és Alekszandr Fjodorovics Szevasztyanov. A tudományos és szellemi élet fellendülését jelezte az akadémia kiadói tevékenységének megélénkülése, hiszen a 18. század közepétől számos új szakfolyóirat látott napvilágot, köztük: az „Acta Academiae Scientiarum Imperialis Petropolitanae" (1778-tól), a „Nova Acta Academiae Scientiarum" (1781-től), az „Akadémicseszkije izvesztyija", valamint a „Novije jezsemeszjacsnije szocsinyenyija" c. kiadványok.