Századok – 1982

Folyóiratszemle - Janácek; J.: A cseh állam és Európa a 13. században 178/I

178 FOLYÓIRATSZEMLE Az így kimutatott szolgáltatási szervezet hatékonyságát a szerzők mégis problematikusnak találták. Különösen az udvarnak a kézműipari termékekkel való ellátásában mutatkoztak fennakadások. Kérdéses az is, hogy kikből - szabad vagy nem szabad eredetű emberekből - egészítették-e ki a szolgáló népességet. A három állam bevételi forrásait tehát a személyileg szabad lakosság adóival és szolgáltatásaival is növelni kellett. A Kosmas által rajzolt kép egy a lakosság tömegei által eltartott fejedelmi udvart vetítenek elénk. Nyugat-Európától elsősorban az különbözteti meg, hogy még nem ismeri a magán-földbirtokot, s ennek következtében a magánjobbágyságot sem. A társadalom minden tagja, beleértve a leghatalmasabbakat is, a fejedelem alávetettjei. Az „állami alávetettség" ilyen formája világszerte ismert. Marx ezzel jellemezte az ázsiai termelési módot. Közép-Európa országai esetében a korai középkorban mégsem erről a formációról van szó. Az „ázsiai" típusú államok kis helyi vagy családi közösségekre alapozták hatalmukat. E közösségek, amelyek eredetileg a föld tulajdonosai voltak, nem ismerték az egyéni tulajdont. A közép-európai helyzet kiindulópontja viszont olyan szabad kistulajdonosok léte volt, akiket csak erőszakkal lehetett alávetni a közösség tagjává. A 11. sz. végének - 12. sz. közepének fejlődése azután felbomlasztotta ezt a modellt. Az emberekkel szemben megnőtt a föld értéke, megindultak a nagy irtási munkák. Az uralkodó embereinek hűségét kezdte földadományokkal jutalmazni. A nemesség „beneficiumává" váltak a hivatalok is. A közép-európai államok társadalma a 13. századra feudalizálódott. Ekkor vették át a feudális rend nyugati szervezeti formáit is. Mindez azonban nem oka, hanem csak kiteljesítője volt a régi modell amúgy is biztos bukásának. Közép-Európa államai - belső ellentmondásaiknak köszönhetően -szerencsére elég dinamikusak voltak ahhoz, hogy ne álljanak meg az „ázsiai" államok örökös változatlanságánál. (Acta Poloniae Historica XL. 1979. 5-31.) В. J. J. JANÁCEK: A CSEH ÁLLAM ÉS EURÓPA A 13. SZÁZADBAN A 13. században az európai gazdasági és politikai helyzet kedvezően alakult a feltörekvő cseh uralkodók számára. Csehország pozíciója erősödött a gyengülő császári hatalommal szemben. A cseh királyok politikai hatalmának biztos hátországát képezte a városok és a feudális nemesség gazdasági megerősödése. A Premyslidák ügyesen kihasználták a császárság és pápaság vetélkedését s az európai árucsere fellendülésének következtében bekövetkező nemesfém-keresletet. A csehországi bányászat fellendülése az ország urbanizációját segítette elő. A cseh királyok a 13. század közepétől terjeszkedő külpolitikába kezdtek. A Babenberg-örökség megszerzésére irányuló törekvéseik Magyarország szándékait keresztezték, s az összeütközés veszélyét idézték elő. A közép-európai hegemónia megszerzésére irányuló törekvéseik a fennálló hatalmi egyensúly veszélyztetése miatt szinte valamennyi szomszéd állam rosszallását váltották ki. Az ambícióktól fűtött II. Premysl (Ottokár) királynak sikerült ugyan az osztrák tartományok megszerzése, de a császári korona elnyerésére irányuló törekvéseit már egy széles körű koalíció igyekezett megakadályozni. s II. Premysl 1278-ban a Morvamezőn végzetes vereséget szenvedett. A nagyravágyó uralkodó bukását elősegítette a nemesség erősödő belföldi oppozíciója is: a cseh feudális uralkodó osztály a rendi szervezkedés útjára lépve igyekezett megvalósítani a korszakra jellemző dualizmust, az uralkodó és a rendek közötti hatalmi egyensúlyt. A cseh állam jelentős belső erőforrásokkal rendelkezett, s gazdasági potenciáljára, a társadalmi viszonyok stabilitására s az erős dinasztikus hagyományokra támaszkodva túlélte a katasztrófát követő brandenburgi és Habsburg-megszállást. így II. Vencel hamarosan folytathatta az aktív külpolitikát, de mind e téren, mind a kulturális és gazdasági célkitűzések terén jóval ügyesebben alkalmazkodott a fennálló európai irányzatokhoz. Ezt a tendenciát követték a Premysl-ház után a cseh trónt megszerző Luxemburgiak is. (Ceskoslovensky casopis historicky, 1979. 3. 415- 429.) H. V.