Századok – 1982
Folyóiratszemle - Krzemienska; Barbara–Trestik; Dusan: A korai középkori közép-európai államok gazdasági alapjai (Csehország; Lengyelország és Magyarország a 10–11. században) 177/I
FOLYÖIRATSZEMLE 177 írásos utasítások, az egyház emberbaráti tevékenysége mind iratok százait igényelték. Ezek kiállításához, de akár helyes értelmezéséhez is hivatalnokok tucatjaira volt szükség. A törvényeket és rendeleteket a használt nyelvtől egyre távolabb kerülő klasszikus görög nyelven fogalmazták, a bizánciak számrendszere nem ismerte az arab számokat, de a nullát sem. A hivatalnokoknak tehát mind a klasszikus görögben, mind a bonyolult számolásban jártasságot kellett szerezniök. A nehézségek ellenére az államigazgatás hatékonysága megnőtt. Nikephorosz pénzügyi reformjai óriási munkát igényeltek, ez a munka azonban megtérült: nyomában az adóbehajtás is eredményesebb lett. A műveltség szintjének emelkedése Bizáncban csak lassan érzékelhető hatást váltott ki. Még lassabban vált nyilvánvalóvá ez a hatás vidéken. Számszerű következményeit Bizánc felemelkedésében természetesen nem tudjuk kimutatni. Más kedvező tényezőkkel összekapcsolódva jótékony hatása mégis bizonyára jelentős szerepet játszott a bizánci állam megújulásában. (The American Historical Review 1979. 1245-1266.) В. J. BARBARA KRZEM1ENSKA -DUSAN TRESTIK: A KORAI KÖZÉPKORI KÖZÉP-EURÓPAI ÁLLAMOK GAZDASÁGI ALAPJAI (CSEHORSZÁG, LENGYELORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG A 10-11. SZÁZADBAN) A korai középkori államok jövedelmi forrásainak vizsgálatánál a történetírók rendszerint megelégszenek azzal, hogy a királyi birtokokkal foglalkozzanak. Valóban, e korban még nem jelentek meg az alattvalók által fizetett közvetlen adók, a közvetett állami jövedelmek viszont már magánkézre kerültek, államgazdaságról ilyen értelemben tehát nem beszélhetünk. A korai középkor mintaképül szolgáló államtípusa Nagy Károly frank birodalma lett, amely mindenben megfelelt a fenti ismérveknek. Ha a kutatók ettől a típustól eltérő vonásokra bukkantak, azokat egyedi esetként kezelték. Ez az értelmezés azonban - a jelen tanulmány szerzőinek véleménye szerint - igen szűk-. A lengyel szerzőpáros úgy véli, hogy a közép-európai államok szervezetüket, belső berendezkedésüket tekintve külön típust alkotnak a korai középkori államok között. A történetírásban eddig is megpróbálkoztak azzal, hogy a korai cseh, lengyel és magyar állam fejlődésében mutatkozó azonos vonásokat feltárják. Ezek_a kísérletek azonban mindeddig legfeljebb az egyes állami intézmények tanulmányozásáig és összehasonlításáig jutottak. A tanulmány mindenekelőtt a gazdaságtörténet tapasztalatait figyelembe véve kívánja kiszélesíteni a vizsgálatok eddigi szűk körét. Eddig is közismert tény volt, hogy a három országban az uralkodót nemcsak az állam legnagyobb, de voltaképpen egyetlen nagybirtokosának tekinthetjük. Ebből következik viszont, hogy az államigazgatásban sem csak politikai szervezetet kell látnunk, hanem egyúttal a gazdasági élet vezető erejét is. Közös az is, hogy az irányítás a vár-kerületekhez kapcsolódott. Közép-Európában a 12. századig nem alakultak ki immunitással rendelkező területek. Az államapparátus tagjait - az udvar ispánjától a legutolsó szolgáig - természetbeni ellátással fizették, az uralkodók csak all. század végén kezdtek földet adományozni. Az uralkodó osztály tehát végeredményben az uralkodók hivatalnokaiból és harcosaiból állt, s egészében az állam jövedelmeiből élt. Mivel a nagybirtok csak lassan alakult ki, Közép-Európában az állam feladata maradt az is, hogy alávetettségbe kényszerítse a szabad lakosság tömegeit. A prágai Kosmas 1119-ben azt írja krónikájában, hogy a cseh nép szolgaságában (servitus) nem az egyes uraknak, hanem a fejdelemnek van alávetve. Ugyanakkor Kosmas krónikájából is azt olvashatjuk ki, hogy az államirányításnak elsősorban gazdasági alapjai voltak: az uralkodó saját szükségletére adókat és szolgáltatásokat szedetett be. A termelési viszonyok korabeli állapota nem tette lehetővé a termelés növelését, az államigazgatás bővülése tehát a szolgáltatások emeléséhez kellett, hogy vezessen. Ez az autarchikus vonás a korai középkorban Európában mindenütt általános volt, de csak a közép-európai országokban érvényesítették következetesen az egész állam keretei között. Az állam léte csak itt kívánta meg, hogy az apparátus az egész népességet különféle szolgáltatásokkal terhelje meg, s e kötelezettségek együttesét autarchikus gazdaságba szervezze. 12 Századok 1982/1
