Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
FIGYELŐ 133 fizetéséről értekezik.2 3 Nem vette észre a nagy sietségben azt, hogy már az általa felhasznált és idézett művek szerzői is gyakran és önkényesen felcserélgetik a földesúri és az állami adó fizetésének mozzanatait.2 4 Ezekből téves következtetéseket vont le. Ugyanis a Német Lovagrend a jelzett időszakban egyetlen esztendőben sem engedte el az évente szerződésben kikötött földesúri árendát, sőt 1710 és 1714 között — br. C. Reisswegh ab Ehrenfeld lovagrendi földesúri inspektor haláláig — annak többszörösét is behajtotta, 1714-től pedig fokozatosan növelte a Nagykun Kerületben is:2 5 Község 1714-ben 1716-ban 1721-ben 1724-ben 1728-ban 1730-ban Karcagúj szállás 500 r. ft. 800 r. ft. 1200 r. ft. 1200 r. ft. 1220 r. ft. 1320r. ft. Kunmadaras 250 r. ft. 500 r. ft. 700 r. ft. 700 г. ft. 600 r. ft. 700 г. ft. Kunhegyes 150 r. ft. 300 г. ft. 450 r. ft. 475 г. ft. 475 r. ft. 625 г. ft. Túrkeve 100 r. ft. 200 r. ft. 300 r. ft. 300 г. ft. 340 r. ft. 550 г. ft. Kisújszállás --400 r. ft. 400 г. ft. 400 r. ft. 550 г. ft. Kunszentmárton --200 r. ft. 200 г. ft. 215 r. ft. 430 г. ft. összesen 1000 r. ft. 1800 г. ft. 3250 r. ft. 3725 г. ft. 3250 r. ft. 4175 г. ft. Kisújszállás és Kunszentmárton csak 1717-ben vált adóképes községgé. Bár a Német Lovagrend nyilvántartotta az állami vagy hadiadót is, sőt közreműködött annak behajtásában, de arra nem volt felhatalmazása, hogy az állami adót elengedje. A lovagrendi levéltári iratokban csupán arra vannak adatok, hogy a rossz termés idején vagy az elemi csapások 23 Uo. A szerző itt is csupán Tóth adatközléseire szorítkozik (i. m. II. 85.), amelyek szerint Karcagon az 1587. évi összeírásban 32 jobbágy (királyi taxás) volt, s ezek censust fizetlek állami adóba, 1675-ben az állami adót „kuntaxának" nevezték, 1685-ben „portionale quantum" szerepel. Annak ellenére, hogy 1715-20-ban - azért, mert a regnicolaris összeírást végző, a volt „királyi országrész" vármegyéiből érkező, a jászkunsági sajátosságokat nem ismerő összeírok s az összeírásokat felülvizsgáló bizottságok az armális nemesektől való megkülönböztetésül „libertini taxatores" kifejezést találták jónak az állami adófizetésre fogott, szabadmenetelű jászkunsági parasztok jelzésére -Kisújszállás esetében pl. Tóth már nem az állami adót, hanem a földesúri árendát nevezi taxának. (I. m. 114.). Ugyanígy jár el Kormos is. (I. m. 49.). Ezt a tévedést vitte aztán tovább az SZMNA szerzője is. 2, Kiss Géza: Kisújszállás története a 18. század végéig. Szolnok, 1959. 11. Adatait szintén Tóth idézett művéből veszi, de jelzet nélkül, és megtoldja még egy újabb hibával is. Tóth ugyanis még ezt írja: „1722-ben a rendnek (Német Lovagrendnek) már 400 frt. évi taxát fizetnek" a kisújszállási gazdák, Kiss viszont ezt kibővíti: „1722-ben, amikor a község már Turgonyt és Marjalakát is bérbe vette, 400 forint, 1728-ban pedig 910 forint volt a kisújszállási taxa". Tehát nem taxáról, hanem földesúri árendáról van szó. Kisújszállás 1722-ben és 1728-ban is csak 400 r. ft. földesúri árendát fizetett évente a lovagrendnek. Turgonyt és Márialakát 1720 óta bérelték kisújszállásiak a lovagrendtől évi 50 r. ft-ért, 1730-ban emelkedett e két puszta árendája 80 r. ft-ra, a községé pedig 400-ról 550 r. ft-ra. A két említett pusztával együtt tehát 1730-ban a község 630 r. ft. árendát fizetett. Az Althann-féle időszakban a község már évi 1000 r. ft-ot, a két pusztáért pedig továbbra is évi 80 r. ft-ot fizetett földesúri árendába. Ezenkívül fizette még a község az állami vagy hadiadót, amelynek összege 1725-ben 328 r. ft, 21 kr-ra, de 1730-ban már 1203 r. ft. 05 kr-ra rúgott. (Sz. Lt. Jászb. lt. Prot. II. 126-27. Dicae per RhF 4 computate.) Az SZMNA szerzőjének igazság szerint ezek alapján kellene helyre igazítania tévedéseit. 2 s DOZA U 155/3. Rechnungen über die eingegangenen Arenda-Gelder in den Jahren 1713. bis 1726. dann 1728., továbbá OL P 520. Mise. 13. 418-419. — Részletesebb elemzése az Agrártörténeti Szemle fentebb jelzett anyaga.
