Századok – 1982

Folyóiratszemle - Fegyukin; Sz. a.: A szovjet értelmiség története kutatásának néhány aspektusa 1360/VI

1360 FOLYÓIRATSZEMLE A cikk harmadik része a cári kormányzat parasztpolitikája fényében elemzi az obscsina fejlődését. A kormánypolitika osztály meghatározottsága mellett, ellentmondásossága szembetűnő. Voltak, akik az obscsina fenntartása, megőrzése mellett érveltek. A parasztság adminisztratív igazgatásának, adóztatásának eszközét, a tőkeszegény nagybktok munkaerő-bázisát látták benne. Bíztak a parasztok konzervativizmusában, az obscsinát idealizáló szlavofil szólamokban. Az obscsina ellenzői felismerték gazdasági és társadalmi szempontból retrográd vonásait, ill. azt, hogy a paraszti ellenállás fóruma lehet. Mint ismeretes, az 1880-as években és az 1890-es évek elején a reakciós konzervatív irányzat kerekedett felül az agrárpolitikában. 1886 után a falugyűlés már nem egyszerű, hanem legalább kétharmados többséggel dönthetett az újraosztás kérdésében. 1903-ig fennmaradt az egyetemleges kezesség, mint a földközösség adózóképességének biztosítéka. 1889-től a zemsztvo-elöljárók intézménye a nemesség befolyását erősítette az obscsina felett. 1893-ban tovább korlátozták az újraosztás lehetőségét. Az 1890-es évek második felétől elmélyült agrárválság, a parasztság megmozdulásai, s végül az első orosz forradalom kényszerítette ki a cári parasztpolitika fordulatát az obscsina kérdésében. Az egyetemleges kezesség eltörlése (1903), az áttelepülés szorgalmazása, a rendi megkülönböztetés enyhítése (1904) voltak az első lépések. A forradalmi események szertefoszlatták a parasztság konzervativizmusához fűzött reményeket. 1906 novembere fordulópont a cárizmus agrárpolitikájában. Míg korábban - a nagybirtokok munkaerő-szükséglete miatt is - a szegény rétegek védelmét, a paraszti differenciálódás mérséklését célozta az obscsina védelmére irányuló politika, a Sztolipin-féle földreform egyértelműen a módos gazdák érdekében oldotta fel a földközösség kötelékeit. A cikk befejező része arra keres választ, mennyiben járult hozzá az amerikai típusú fejlődés megerősítéséhez az 1906-os rendelet. Az 1905-re vonatkozó adatok szerint a csaknem 12,3 millió parasztporta 77 százaléka obscsinás keretekben gazdálkodott, s a 139 millió gyeszjatyina osztásföld 83 százalékát művelte meg. 1914-ig több mint 20 százalékuk lépett ki, a földterület 14 százalékával, többnyire nem a földközösség hozzájárulásával, hanem a hatóságok engedélyére. Ezért is jelentős volt a visszaáramlás (a kilépettek 10%-a). 1914-ig arányaiban is domináns maradt az obscsinás gazdálkodás. A Sztolipin-féle politika eredménytelenségét mutatja továbbá, hogy nem alakult ki egy farmer típusú módosparaszti réteg. A kilépettek 40%-a ugyanis eladta földjét. Az önállóvá vált gazdák zömét a tagosítatlan faluhatár verte béklyóba. De a tanyásgazdálkodást választók sem lettek farmerek az árutermelési viszonyok fejletlensége miatt. Óvnak tehát a szerzők az 1906-os rendelet túlértékelésétől, de elismerik, hogy történt előrelépés. Mérséklődött a nyomásos gazdálkodás uralma, csökkentek a tagosítatlanság negatív következményei. Az obscsinából kilépett gazdák jobb eszköz- és iga-ellátottsága a termésátlagokban is tükröződött. Mintegy 50%-kal produkáltak többet. A világháború előestéjén továbbra is válságban volt az oroszországi nagybirtok és a vele összefonódott obscsinás paraszti gazdaság, mint a porosz utas fejlődés orosz változata. Az obscsina kötelékeinek fellazítása ellenére," az árutermelés fejletlensége miatt nem bontakozhatott ki az ún. amerikai út. Nem maradt más, mint az oroszországi agrárviszonyok forradalmi átalakítása, amely 1917—1918-ban gyökeresen megváltoztatta a földtulajdon-viszonyokat. (Isztorija SzSzSzR. 1980. 4. szám 26-41. I.) M. SZ. A. FEGYUKIN: A SZOVJET ÉRTELMISÉG TÖRTÉNETE KUTATÁSÁNAK NÉHÁNY ASPEKTUSA Az értelmiség társadalmi szerepének növekedése is hozzájárult, hogy a különböző társadalomtudományok mind nagyobb figyelmet fordítanak a réteg vizsgálatára. Érvényes ez a szovjet történetírásra is, bár a szerző úgy véli, hogy az egyre gazdagabb értelmiség-kutatás eredményei mindmáig szegényesebbek, mint amit az értelmiség növekvő társadalmi jelentősége megkívánna, összetett társadalomtudományos feladatnak tekinti e sajátos réteg vizsgálatát. Mindenekelőtt a szovjet értelmiség kialakulásának folyamatát, mint társadalmi mozgást. Megítélése szerint az eddigi kutatások homlokterében ez állt - s Fegyukin is az ezzel kapcsolatos eredményeket értékeli. Fontos feladat az