Századok – 1982

Folyóiratszemle - Anfinov; N.–Zirjanov; P. N.: Az orosz paraszti obscsina fejlődésének néhány vonása 1861–1914 között 1358/VI

1359 FOLYÓIRATSZEMLE sokszínű, értékes forrásbázissal rendelkezik a korszak agrártörténetírása. Törvények, statisztikák, memoárok, helytörténeti publikációk, korabeli kiadványok, feldolgozások és a zemsztvók anyagai a legjelentó'sebbek. Először az obscsina gazdasági funkciójának változásait vázolja fel a tanulmány. A falusi földközösség két fő típusát különbözteti meg. Az újraosztó és a föld újraosztásával nem jellemezhető obscsinát. Az első típus volt az uralkodó Oroszország európai részének központi területein, a Fekete föld övezetben, valamint a Volga vidékén. A másik típus az északi, nyugati és déli peremeken jelentkezett. Az oroszországi agrárkérdés szempontjából kulcsfontosságú központi kormányzóságokban a tárgyalt korszakban is a háromnyomásos gazdálkodás volt az általános. Az ennek megfelelően három részre tagolt faluhatárban az osztásföldet a földek minősége és a falutól való távolság szerint is tovább parcellázták, s meghatározott időközönként - 10-15 év - újra elosztották a faluközösség tagjai között. A részesedés arányát a parasztcsalád lélekszáma, munka- és igaerőellátottsága határozta meg. Gyakori volt, hogy a feudális szolgáltatás, a tyaglo (két felnőtt férfiből és két felnőtt nőből álló család) alapján osztották fel a falu határát 1861 után is. Előfordult, hogy egy-egy parasztgazdaságnak 25 parcellát kellett megművelnie, figyelembe véve a nyomáskényszer követelményeit is. A 10-15 évenként ismétlődő újraosztások alapvetően a demográfiai mozgásra épültek, de egyéb változások miatt évenként hajtottak végre kisebb korrekciókat. Eredetileg a rétet is felparcellázták, de az obscsina tagjainak növekedése miatt a rét, legelő, erdő egyre csökkent, ésszerűtlenné vált a parcellázás, s a kaszálókat közösen használták, a megtermett szénát osztották szét arányosan. A feudális korszakból örökölt obscsina patriarchális viszonyokat őrzött, alacsony művelési technikával párosult, nem biztosította az ésszerű, intenzív gazdálkodást, amelynek tőke- és eszköz-feltételeivel sem rendelkezett a földjéhez kötött, de földhiánnyal küszködő oroszországi parasztság. Az obscsina fejlődést gátló gazdasági hatása ellenére terjedt a trágyázás, lassan korszerűsödött a termelési szerkezet is, ami viszont maga után vonta az újraosztás fokozatos elmaradását. A paraszti differenciálódás erősödése következtében, az 1880-as évektől a módos gazdák elégedetlenkedtek az obscsina egyenlősítő funkciójával (amely egyre kevésbé érvényesült), az elszegényedő rétegek viszont az újraosztás rendszerének fenntartását szorgalmazták a parcellák nivellálása érdekében. Az alapvető tendencia az újraosztás háttérbe szorulása lett, ami a második fejlődési típus körzeteiben már 1861 előtt is dominált. Ezeken a területeken - az ipar kínálta munkalehetőségek miatt is - gyakran otthagyták az osztásföldet, ami a telkes gazdálkodás alapját szilárdította meg, jobb feltételeket teremtve a vetésforgó terjedéséhez, a trágyázás és más agrotechnikai módszerek alkalmazásához. Az obscsina gazdasági funkcióját értékelve a szerzők ismételten megállapítják, hogy elvben az újraosztásos típus dominált (tagosítatlanság), uralkodó maradt a háromnyomásos gazdálkodás, s így az 1861 utáni évtizedekben is az obscsinás földbirtoklás, az ezzel összefüggő egyetemleges kezesség és az egyéni művelés jellemezte az oroszországi paraszti gazdálkodást. A gazdasági funkció, a parasztság szociális .arculatának megváltozása ellenére az obscsinához kötődő tudati elemek, a szokásjog hagyományai tovább éltek. Nem szilárdult meg általánosan a föld magántulajdon tudata. A munka lehetőségének fonását látták benne, amihez minden felnőttnek joga van. Hogy mennyire nem a tulajdonosi, hanem a munka, a művelési elv uralkodott, azt azzal támasztják alá a szerzők, hogy a tagosítatlanság miatt gyakori „elszántást" nem büntették szigorúan. A más parcelláját „művelő" vétkes az általa ott termelt javak felét megkapta. A szokásjog háttérbe szorulását mutatja ugyanakkor, hogy gyakran örökítették, bérbe adták, sőt áruba bocsátották az osztásföldet. Hasonlóan értékelhető, hogy bár elvben fennmaradt a nagycsalád intézménye, ténylegesen egyre inkább az ezekből elkülönült családok gazdálkodtak. A változások jele volt, hogy a városba távozott férfiak helyett nők vettek részt a falugyűlésen, amelynek szintén módosultak a funkciói. Miközben a nemesi bürokratikus önkény elleni paraszti védekezés fórumának tekintették, gyakran vált a közösség módosabb és elesettebb tagjai közötti viták, összeütközések színterévé, ezzel is megkönnyítve a hatóságok, a zemsztvo elöljárók beavatkozását. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a válságok, majd a forradalom idején paraszti hatalmi szerv lett az obscsina, ill. a falugyűlés. Az élén álló öregek tanácsa már konzervatívabb volt, s nem elsősorban kor-, mint inkább vagyoni összetétel miatt. A belső fejlődés sokféle tendenciáját úgy summázzák a szerzők, hogy a hagyományos funkciók háttérbe szorulása, a parasztságon belül elkülönülő rétegek ellentéte jellemezte az 1861 utáni obscsinát, ugyanakkor megmaradt a nagybirtok és a cári bürokráciával szemben védekező funkciója. 14 Századok 1982/6