Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
132 FIGYELŐ nyok adatainak azonosítására, hitelesítésére lett volna itt is szükség az indokolatlan leegyszerűsítések helyett. Levéltári forrásanyag ismerete nélkül nem lehet ismertetni a jászkunsági parasztság vándormozgalmait, népességi gyarapodását, így Kunszentmárton és Kisújszállás benépesedésének és községgé alakulásának folyamatát sem. Az SzMNA szerzője igyekszik úgy feltüntetni a két község újratelepülését, mintha az a földesúri „kedvezmények" segítségével, főként az adómentesítés révén vált volna lehetővé, vagy pedig „az új földesúr józan önérdeken alapuló gazdaságpolitikája" révén.2 0 Az előbbiekben leleplezett és helyreigazított tévedések, félreértések és indokolatlan feltételezések ismertetése után most már talán nyugodtan állíthatjuk, hogy a kunsági községek újratelepülése és fokozatos gazdasági gyarapodása nem a földesúr érdeme, hanem a parasztságé, hiszen az oda letelepedő parasztság szorgalma, termelőmunkája tette lehetővé, hogy a korábban elpusztásodott kunsági területek ismét kultúrtájjá fejlődjenek. E fejlődés ütemének és eredményeinek megbízható feltárása, továbbá hiteles forrásokon alapuló ismertetése valóban a történész feladata, de övé a feladatmegoldás felelőssége is. Semmiképpen sem lehet kritikátlanul elfogadni egy jelzet- és jegyzetanyag nélkül megírt régi kiadvány szerzőjének olyan értelmű captatio benevolentiae-ját, mintegy mentegetődzését, hogy az általa feldolgozott terület „századokon át oly súlyos kataklizmák között élt, hogy történetének a 18. század derekáig terjedő minden dokumentuma odaveszett".2 1 Kissé alaposabb utánjárás esetén azonnal kiderül, hogy a vonatkozó levéltári anyag nem egészen veszett oda, sőt javarésze nagy mennyiségben megtalálható a hazai és a külföldi levéltárakban. Ezekre pedig még igen sok munkát és időt kell fordítani, ha az említett megyetörténet vázlatát elfogadhatóan kívánják összeállítani. Néhány alapfogalom tisztázása kapcsán utaltam már arra, hogy a földesúri hatalom alá kényszerített jászkunsági parasztság jobbágyi függő viszonya lényegében is különbözött a külső-szolnoki megyerészek parasztságának földesúri alávetettségétől, tehát nem lehet „jogállapotuk lényegi azonosságáról"2 2 tényeken alapuló összehasonlítás nélkül kijelentéseket tenni. Az SzMNA illetékes szerzője szintén a korábbi helytörténeti irodalomból kritika nélkül átvett terminust használ, amikor a jászkunsági parasztság földesúri adója (herrschaftliches Geld, Arenda-Geld) és állami vagy hadiadója (Kontribution, contributionale quantum, vagy: parata pecunia ad Cassam pro Portionale Quanto) között nem tesz különbséget, a fogalmakat tetszés szerint váltogatja vagy helyettük „summás taxa" 2"SzMNA ou. ,.A betelepedést segítő, a Német Lovagrend által biztosított kedvezmények között első helyen az adómentesség volt a legcsábítóbb erő" - írja a szerző. Nyilvánvaló, hogy ilyen lovagrendi kedvezmény nem létezett. Föld egyébként is bőven volt, betelepedésre csábítani senkit sem kellett. 21 Tóth D. I. k. 1. A tévedések sorozata ott kezdődött, hogy az //téssj>-hagyatékban lelkiismeretes levéltári jelzetekkel szereplő, megbízható anyagokat, továbbá Hild Viktor jelzetes, de inkább újságírásra szánt, hatalmas kéziratos anyagát Tóth az akkori egyházi szempontok figyelembevételével, de mindenféle forrásmegjelölés nélkül - csupán a felhasznált irodalom általános közlésével - dolgozta fel anélkül, hogy ismerte volna az ide vonatkozó szolnoki és bécsi levéltárak anyagát. Egyébként mint lelkésznek nem is a történetkutatás volt a fő hivatása. Közölt adatainak ellenőrzése éppen ezért elengedhetetlenül szükséges lett volna. 2 2 SzMNA 1/1.51. és 75. Ha .jogállapotuk lényegileg azonos" volt, akkor mi indokolja azt, hogy a jászkunok „harcosabbak, ellenállóbbak s makacsabbak voltak"? Talán lelki alkatuk vagy „sorsromlásuk"?
