Századok – 1982
Folyóiratszemle - Dimitrijev; Sz. Sz.: Az emlékirat mint kulturális jelenség 1355/VI
1355 FOLYÓIRATSZEMLE A háborúval járó bizonytalanság kívánatossá tette, hogy valamiféle fennhatóságot ismerjenek el, illetve az ismerje el őket. Bár sűrűn hangoztatták Vermont önállóságát, mindenki tudta, hogy csak az Unióhoz vagy az Angliához való csatlakozás lehet a végső megoldás. A felemás helyzetet Maryland egyik képviselője fogalmazta meg legélesebben: valakinek el kell ismernie Vermont függetlenségét, s ha Amerika habozik, megteszik majd az angolok. Mivel a Kongresszus huzavonája nem tette lehetővé az Unióhoz való csatlakozást, megindultak a tárgyalások arról, hogy Vermont (jogainak és megkülönböztetett helyzetének elismerése mellett) visszatér az anyaország kebelébe. Ekkor még sokan hittek Anglia győzelmében, a tervnek tehát Jövője" volt. A tárgyalásokon a korona is megértőnek bizonyult, az angol fél egyetlen célja - hangoztatták, hogy Vermontot „boldog és szabad kormányzat" alatt lássa. Proklamációt adtak ki (persze, egy időre még nem publikálták), melyben Anglia elismerte Vermont államiságát. Az átalakuló néphangulatot jól jelzi a vermonti kocsmákban III. György király egészségére ivó amerikai állampolgárok elszaporodása. A Kongresszus halogató politikája és az a félelem, hogy esetleg New York javára dönt Vermont ellenében, az ellenség karjaiba vezette az embereket. Az amerikai forradalom győzelme a politikai erők vákuumhelyzetét teremtette meg Vermont területén, de ezt a vákuumot az új állam képes volt kitölteni. Mivel a környező államok még létezésének jogát is vitatták, Vermont sem vette figyelembe szomszédai területi jogait, s a bizonytalan, állandóan változó határok világában terjeszkedni kezdett. A szerző több példát hoz fel, mikor a New York-i törvényhozással elégedetlenkedő városok egyszerűen úgy döntenek, hogy Vermontnál keresnek igazságot maguknak. Az egymással versengő New York és New Hampshire között a nevető harmadik, Vermont, keleti és nyugati irányba kiegészítette határait. Az új államnak hosszú távon sikerült elismertetnie azt a tényt, hogy egy adott politikai szituáció megváltoztatható, s hogy az egyes államoknak nemcsak „engedelmeskedési" jogai vannak. Noha a hivatalos elismerés még hiányzott - az új állam már „működött". A néptömegek bizalmát bíró, helyi önkormányzatok alakultak ki, a hiányzó, illetve nem megfelelően működő állami szintű hatalom munkájának átvételére. A milícia, a közrendet fenntartó bizottságok, a megyegyűlések szerepének hangsúlyozásakor a szerző rámutat arra a magas fokú politikai öntudatra, mely szinte azonnal kialakult a lakosságban, mihelyst kezébe vehette ügyei intézését. Vermont jogait most már nem egy felsőbb hatalomtól eredeztetve, nem a história ködébe vesző bizonytalan kiváltságokra támaszkodva, hanem a nép által kialakított helyi önkormányzatra lehetett elismertetni. Nem egy magasabb szintű erőszakszervezet tartotta egyben az állampolgárokat, hanem a polgárok alkották meg saját államszervezetüket. Vermont igényt tartott területeire még egy esetleges ellene hozott kongresszusi döntéssel szemben is. A nemrég született kis állam erőt mutatott fel határain, sőt 1782-83 telén büntetőexpedíciókat vezetett New York-i városok ellen, miközben megtisztította saját sorait, közigazgatását a „yorkistáktól". Mialatt New York a Kongresszust győzködte Vermont önálló államiságának elfogadhatatlanságáról, saját bőrén kellett tapasztalnia ennek az államiságnak a meglétét. Vermont létrehozta saját politikai közösségét, s ilyen értelemben a szerző szerint az egyetlen „igazi" amerikai respublika, mert egyedül ő teremtette meg saját magát. (The Journal of American History, Vol. 67. No. 4., 1981 március, 797-815. I.) F. M. SZ. SZ. DMITRIJEV: AZ EMLÉKIRAT, MINT KULTURÁLIS JELENSÉG Az alábbiakban tanulmány értékű recenzió ismertetésére vállalkozunk. Cikkünk szerzője A. G. Tartakovszkij könyvét recenzálta, amely az 1812-es évre vonatkozó memoárirodalmat, mint történeti és kultúrtörténeti forrást vizsgálta. Az emlékiratok betölthetik a történeti forrás szerepét, valamely múltbeli esemény rekonstruálása során. Általában ebből a szempontból szokás elemezni a memoárokat. Adott esetben az 1812-es év eseményeinek árnyaltabb, élethűbb feltárását segíthetik elő a
