Századok – 1982
Folyóiratszemle - Ritter; Gerhard A.: Állam és munkásság Németországban az 1848/50-es forradalom és a nemzetiszocialisták hatalomrajutása közötti időszakban 1356/VI
1356 FOLYÓIRATSZEMLE vonatkozó visszaemlékezések. Az ismertetett könyv ennél többre, másra vállalkozott. Szerzője tulajdonképpen a 19. századi orosz szellemi, politikai élet változásait is nyomon kísérte, azoknak az emlékiratoknak az elemzésével, amelyek a múlt század különböző évtizedeiben láttak napvilágot, és az orosz nemzeti tudat fejlődésének katartikus eseményéhez kapcsolódtak. Az 1812-re vonatkozó visszaemlékezések tény-, de különösen szemléletbeli különbségei ugyanis nem csupán az emlékezők akkori társadalmi, politikai helyzetének, szellemiségének eltéréseiből adódtak, hanem a megírás kora is meghatározta, ki miként rekonstruálta a Napóleon elleni harcok eseményeit, az azokban játszott szerepét. Tehát a történelmi tény feltárása ipellett az utókor, jelen esetben az orosz 19. század szellemi, politikai életébe is bepillantást nyújtanak. Az 1812-es, katartikus év emlékirat-irodalma azért alkalmas a sokoldalú vizsgálatra, mert 1812 fordulópontot jelentett az orosz memoárirodalom fejlődésében, nagy lendületet adott az orosz nemzeti tudat kibontakozásának, az oroszországi társadalmi-politikai gondolkodásnak. Tartakovszkij koncentrikus körök szerint építette fel vizsgálódási szempontjait, az elemzés menetét. A memoáríró személyét, társadalmi, politikai helyzetét és helyét állapította meg az első lépésben. Az emlékkattól függetlenül, korábbi feldolgozások, más memoárok alapján megismerte a szóban forgó visszaemlékező egykori tevékenységét, szerepét. Egyidejűleg a memoárt, mint alkotást is vizsgálta. Mindezek alapján választ keresett és kapott egyrészt arra a kérdésre, mennyire adekvátan rekonstruálta 1812 eseményeit a visszaemlékezés, másrészt arra, miért úgy sorakoztatta fel a szerző a történteket. Ebben az összefüggésben nő meg a kronológiai precizitás szerepe. Néhány napos vagy hetes eltérés ugyanis a visszaemlékező szerepének az átértékelését is lehetővé teheti. Hogy ezt miért tartja fontosnak, az már a megírás korának politikai viszonyairól is mond valamit. Ellenőrizni kell továbbá, hogy miért vagy csak a katonai, vagy csak a politikai kérdésekre koncentrált a memoár írója. A kutatómunka során tudatosítandó még, hogy az eseményektől időben távolodva, a memoár már nem csupán az emlékezetre hagyatkozik, hanem szerzője sajtóanyagot, leveleket, mások visszaemlékezéseit, iratokat, sőt a korszakra vonatkozó feldolgozásokat is hasznosított. Ebben az esetben úgy kell analizálni az emlékiratot, hogy alkotóelemei jól elkülönüljenek. Az ötvözet összetétele, belső arányai azonban sokat elárulnak nemcsak a szerzőjéről, hanem a megírás koráról is. Mint Dmitrijev recenziójából is megtudhatjuk, mintegy 450 olyan emlékiratot tart számon, vizsgált meg a kutatás, amelyek 1812-höz kapcsolódnak. Kétharmad részük speciálisan az 1812-es évről szól, mintegy egynegyedük szélesebb kronológiai keretbe ágyazza mondanivalóját. Több mint 40, zömében kéziratos memoár van, sokszor ismeretlen szerzőtől. Ezek feldolgozása izgalmas feladatot kínál a korszak kutatóinak. Az 1812-ről szóló emlékiratok többsége közvetlenül az eseményt követően keletkezett, ill. jelent meg. Az 1820-as évek „hallgatása" után az 1830-as évtized jelentett újabb kulminációs periódust a vonatkozó memoárok kiadásában. A harmadik hullám az 1850-60-as évekre - a krimi háború, a reformok korára - tehető. Tehát olyan időszakra, amikor a nemzeti tudat szerepe ismét megnőtt, amikor magasabb osztályba lépett az orosz társadalmi-politikai gondolkodás, az egész szellemi, politikai élet. Ennek részletezését nem tekinti feladatának Dmitrijev, de hangsúlyozza, hogy Tartakovszkij könyve nem csupán az 1812-re vonatkozó emlékkatokat vizsgálta sokoldalú szempontok alapján, hanem új oldakól világította meg az orosz 19. század szellemi, politikai életét is. (hztorija SzSzSzR. 1981. 6. szám, 125-131. I.) M. GERHARD A. RITTER: ÁLLAM ÉS MUNKÁSSÁG NÉMETORSZÁGBAN AZ 1848/49-ES FORRADALOM ÉS A NEMZETISZOCIALISTÁK HATALOMRA JUTÁSA KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN Németország a 19. sz. végén és a 20. sz. első harmadában a szociális biztonság programjának meghkdetésével, s megvalósításának esetlenségei ellenére sem lebecsülendő kísérletével jelentősen hozzájárult a nyugati demokratikus állam és társadalomtípus fejlődéséhez — állapítja meg Ernst Fraenkel „Deutschland und die westlichen Demokratien" (Stuttgart, 1964) с. könyvében. Álláspontja találkozik G. A. Ritter azon felfogásával, mely a szociális biztonság és a szociális konfliktusok
