Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
FIGYELŐ 131 kiküldötteivel" volt kénytelen egyezkedni a jobbágyi terhek beszolgáltatására, hanem az 1720. évi regnicolaris összeírásokat felülvizsgáló „ellenőrző bizottsági kiküldöttekkel" egyezkedett, de nem a földesúri adó pénzbeni fizetéséről - hiszen azt 1711 óta a kivetésnek megfelelően, évente egyfolytában fizetniök kellett -, hanem az állami adóalap eltagadásáról, a művelés alá fogott földterület kiterjedéséről. Arról volt szó ugyanis, hogy a nagykunsági községek gazdái a művelt föld területének több mint kétharmadát eltagadták az összeírok előtt, sokan ki is költöztek községeikből az összeírok elől. Ezért jelent meg néhány hét múlva az ellenőrző bizottság, s megállapította, hogy a nagykunsági művelt föld területe nem 7426 pozsonyi köböl (kb. ugyanennyi magyar hold), hanem 23 678 50 pozsonyi köbölnyi.18 Természetesen ennek arányaban emelkedett mind a földesúri árenda, mind az állami adó összege is. Ezért került sor drámai egyezkedésre a nagymértékben megemelt adóterheket vállalni vonakodó nagykunsági községek és a kiváltságos jászkunságiak fokozott adóztatását szorgalmazó, idegen megyebeli birtokos nemesekből álló revíziós bizottság között. Már csak a német nyelvű összefoglaló érdekében is tisztázni kellett volna, hogy a Német Lovagrend olyan földesúri hatalom volt, amely 1714-től - Orczy István lovagrendi földesúri főkapitány kinevezésétől — 1731-ig már nem közvetlenül, hanem közvetve, de a földesúri igazgatás és főhatósági felügyelet, valamint az árendafizetés kötelezettsége révén kezdettől fogva mindvégig személyi függésben (Leibherr) tartotta az alávetett jászkunsági parasztságot. Felsőbb fokon gyakorolta felettük a földesúri bírói hatalmat is (Gerichtsherr), felhatalmazást kapott a pallosjog gyakorlására, hiszen a jászkunsági kerületi törvényszék lovagrendi földesúri úriszék cím alatt működött, s ennek feljebbviteli fóruma a legfelsőbb lovagrendi törvényszék (Ritterordentlicher Gerichtsstuh! des Hochmeisterthums) volt. Ez a fórum csak kizáróan Ferenc Lajos választófejeqelemnek, a Német Lovagrend generális magisterének tartozott elszámolással. A szakirodalomból az is közismert, hogy a Német Lovagrendnek a jászkunsági territóriumon nem voltak önkezelésű földesúri majorságai (Gutswirtschaft), így nem lehetett szó egyértelműen robotmunkával egybekötött jobbágyságról (Leibeigenschaft mit Fronarbeit), hanem csak földközösségben birtokló, földesúri árendát fizető, de szabadmenetelű jobbágyságról (freizügiger Gutsbauer, Zinsbauernschaft) a jászkunsági parasztság esetében. A környező vármegyei jobbágyságnak több helyütt bizonyára volt Fronherr-je is, de e vonatkozásban ténylegesen különbözött is a jászkunsági jobbágyoktól, akik a földesúri hatalom alatt sem lettek éppen olyan „jogállapotúak, mint a megye külsőszolnoki részének lakosai régtől fogva".19 A német nyelvű összefoglalóban is éppen a különbségeket vagy a hasonlóságokat kellett volna kimutatni a jogi helyzet egészén belül legalább a jászsági, a nagykunsági és a vármegyei térségben az állami és a földesúri adók mennyisége, minősége és a függőségi viszonyok egyéb formáinak összehasonlító elemzése útján. Ehhez természetesen ismét csak intenzív levéltári munkára és a felhasznált kiadvá-18 SzMNA 1/1. 51., továbbá OL N 79. Arch. Regnic. ad Lad. DD 5. Districtus Jaszigum et Cumaniae Maioris Conscriptio 1720. Kár, hogy ezek a vaskos elírások és tévedések így öröklődtek. "SzMNA uo. Itt kell megjegyezni azt is, hogy Kyau az 1724. évi kisújszállási tűzvészre való tekintettel nem a földesúri árendát engedte el, hanem az állami contributio összegének mérséklésére tett javaslatot Ferenc Lajos lovagrendi nagymesternek. Az is közismert, hogy Kyau lovagrendi komtur csak 1731-ig volt érdekelt az árenda behajtásában, 1734-ben már az Althann-féle Pesti Invalidusok Háza szerepelt földesúrként. 10*
