Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
130 FIGYELŐ nélküli visszatérését saját községeikbe, hogy javaikkal nyugodtan éljenek".1 4 Legott hivatkozhatunk azonban arra, hogy a derecskei dominium zálogbirtokos földesura ennél sokkal nagyobb „kedvezményben" részesítette az uradalom lakosságát 1712-ben.15 Szerződésileg még azt is kijelentette, hogy , jobbágyi igával" nem terheli a dominium népét. A lovagrendi földesúr azonban ilyen kijelentést nem tett, e tekintetben továbbra is bizonytalanságban hagyta a jászkunsági lakosságot. Az SzMNA történeti bevezetőjének szerzője azt sem fejezi ki világosan, hogy a Német Lovagrend az adásvételi szerződés értelmében 1702-1731 -ig egyfolytában tényleges földtulajdonosa (Grundherr) volt a Jászkun Kerületnek még akkor is, ha földesúri jogait az 1704-1710-ig terjedő években csak néhány vonatkozásban tudta gyakorolni. Semmi lényegeset nem mond, sőt zavart okoz az ilyenféle informálás: „A lovagrend kapitalisztikus törekvéseket szem előtt tartó rendi képlet volt."1 6 Még metaforának sem jó, mert a képlet-fogalom fogható, érzékelhető elemeit még jobban elhomályosítja, s ráadásul úgy képzeli, hogy a későbbi nagyobb jövedelem érdekében a földesúri követelések behajtásával kilenc éven át '„várni is tudott". Teljesen elhibázott és a források félreértésére mutat az a magyarázat, hogy a nagykunsági községek első ízben csak 1720-ban egyeztek volna meg a földesúrral „a jobbág>'i terhek beszolgáltatására".1 7 Nem felel meg a valóságnak, hogy 1720-ban „több mint tíz éves adómulasztás terhelte őket", s ezt a földesúr elengedte nekik, továbbá „sikerült elérniök azt, hogy földesúri taxájukat nénzben állapítsák meg". A lovagrendi földesúrnak semmiféle elszámolási kötelezettsége sem volt a vármegyék irányában, nem kellett onnan engedélyt kérnie az újonnan betelepülő Kisújszállás két évi adómentesítésére sem: 1717-ben Kyau lovagrendi komtur a lovagrendi generális hozzájárulását kérte az adómentesítéshez, hivatkozván a pozsonyi diéta 1715 : 101. tc.-ére, amely országosan is lehetővé tette e kedvezmény megadását az új telepeseknek. 1720-ban viszont Kunmadaras nem a Német Lovagrend „ellenőrző bírósági '"SzMNA 1/1. 50-53., 74-75., illetve DOZA U 162/1. Kontrakte, Obligationes, vortrage, Vorschläge und Anleihen. 1711. A „Serenissimus et Reverendissimus Princepsac Dominus Franciscus Ludovicus, Generalis Militiae Hierosolymitanae Ordinis Beatae Mariae Theutonicorum . . ." kezdetű forrásból: verum etiam fore, ut exules hactenus et incerta sede vagantes Incolae rursus ad Possessiones suas protinus revertantur, et rebus suis quite sint fruituri". Továbbá Agrártörténeti Szemle, XV. évf. 1973. 4-4. sz. 424. 1 s Szendrey I. i. m. 74. Hg. Esterházy Pál nádor, mint a dominium zálogbirtokosa, „kegyelmesen" elengedte az 1703-1712-ig számított földesúri adót, só't a községi kisebb haszonvételekről is lemondott. "SzMNA 1/1.50. Itt kellett volna közölni inkább azt, hogy a lovagrendi földesúr nemcsak a földesúri árenda behajtására nyert felhatalmazást, hanem az állami adóziatás (contributionale quantum, käyserliche Portion) nyilvántartására, ellenőrzésére és behajtási módjának szabályozására is. A szatmári béke után 1711-1731-ig erről kerületenként és községenként évente pontos kimutatásokat vezetett. DOZA U 168/1. Unbedeutende Akten... Extrakt... Repartition-Extrakt, Abrechnung. Továbbá Agrártörténeti Szemle, 1973. 3-4. sz. 418-424. 17 SzMNA 1/1.51. Itt ismét Kormos jelzet nélküli közlésére épít a szerző, aki félreérti Tóth Dezső szintén jelzet nélküli adatközléseit, s mind az árendát, mind a hadiadót illetően taxáról beszél. Tóth Dezső: A Heves-Nagykunsági Református Egyházmegye múltja. Debrecen, 1942. I—II. kötet. -Szabó István felhasználja, de nem jelzi e mű I. kötete 37-38. lapjainak anyagát. Jelzet nélkül, illetve Kormos közléseinek átvételével felhasználja a mű II. kötet 84,114,127, 139, 150. és a 259. oldalainak anyagát, is. Hogyan tartja a szerző ezt megengedhetőnek?
