Századok – 1982

Történeti irodalom - Die europäischen Revolutionen von 1848. (Ism.: Erdődy Gábor) 1334/VI

1334 TÖRTÉNETI IRODALOM 1334 Emiatt sürgették oly türelmetlenül a cári seregek bevonulását. Miklós cár egyébként - mint erró'l már említés történt, sokallta Schwarzenberg kormányának — az örökös tartományok polgárságának megnyerése érdekében tett - a cár szerint demokratikus elveit, intézkedéseit, és Magyarország újjászervezése dolgában a magyarországi konzervatív arisztokratákkal értett egyet, minthogy — és erró'l is szó esett már - ők mereven ellenezték a polgári átalakulás minden változatát, a polgári szabadságjogokat, a jobbágyfelszabadítást, és jobbról bírálták Bécset ezek miatt az 1848 márciusa óta tett „engedmények" miatt. A bécsi udvart és kormányát tették felelősekké a bécsi és a pesti forradalomért, mert nem hallgatott a magyarországi konzervatív arisztokraták vezetőinek szavára, és nem oszlatta fel az országgyűlést, nem semmisítette meg a forradalmi pártot sem a forradalmak előtt, sem a márciusi országgyűlési határozatok után. 1850 elejéről származó írások is arról tanúskodnak, hogy semmit sem tanultak 1848-ból, és mintaképüket, Metternichet követve, továbbra is visszafelé akarták fordítani a történelmet, méghozzá az 1825-ben Magyarországon létező állapotokig. Ezzel lényegében más országok konzervatív arisztokráciájával azonosan viselkedtek, de ők még feltétel nélkül ki is szolgálták mind a bécsi, mind a cári abszolutista anacionális, centralista elnyomást. Az ellenforradalmi érdekközösség felülkerekedett náluk a Lajtán túli és a magyarországi konzervatív arisztokraták közötti, valamint a magyarországi konzervatív arisztokrata csoporton belüli ellentéteken. Az „Iratok" néhány eddig ismeretlen dokumentumot bocsátanak közre, amelyek nyomán a bevezető tanulmány kétségbevonhatatlan tényként állapítja meg, hogy a császári seregek által megszállt területen a lakosság, főként a parasztság tömegei ellenálltak az „új" rendnek. Gyűlölték a magyar arisztokrata császári biztosokat, akik gyakorta túltettek kegyetlenkedésben a császáriakon. Csődöt is mondott a lakosság körében általuk folytatott önkéntes újonctoborzás, úgyhogy egyes megyékben el is kellett halasztani. Még azokban sem mertek bízni, akiket sikerült újoncként toborozniok, úgyhogy német legénységet osztva közéjük, német altisztek, tisztek vezetése alatt az országhatárokon kívül állomásoztatták őket. A megszállt területeken újra meg újra fellángoló gerillaakciókat még 1849 augusztusának elején sem tudták megakadályozni. Mindez annak jele volt, hogy a lakosság, elsősorban a parasztság, végig hű maradt a nemzeti kormányhoz, és elégedetlen volt a megszállókkal, szívósan ellenállt az önkénynek. Geringer kénytelen volt elismerni a császári közigazgatás megteremtésére irányuló kezdeményezéseinek a csődjét, ami egyúttal a polgári biztos magyarországi konzervatív főurak által támogatott forradalomelfojtási törekvéseinek a csődje is volt, ámde a tömegek, elsősorban a parasztok kitartásának a jele is 1848 vívmányai mellett. A három kötet és a már említett két monográfia függelékében közzétett források lenyűgözően bizonyító erejűek. Andics Erzsébet mintaszerű forráskiadványa, izgalmas olvasmányul szolgáló monográfiái és az I. kötet hasonlóképpen érdekfeszítő bevezető tanulmánya hézagpótló, maradandó értékű alkotások, amelyek mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt imponáló, hatalmas egyéni teljesítmény kimagasló eredményei. Mérei Gyula DIE EUROPÄISCHEN REVOLUTIONEN VON 1848 (Hrsg. von Horst Stuke und Wilfried Forstmann) Königstein/Ts.' Verlagsgruppe Athenäum, Hain, Scriptor, Hanstein, 1979. 235 1. AZ 1848-AS EURÓPAI FORRADALMAK A Neue Wissenschaftliche Bibliothek 103. kötete 1848-ról írott tanulmányokból közölt válogatást. összeállítója, Horst Stuke, a Frankfurt am Main-i Historisches Seminar vezetője 1976. december 25-én elhunyt, ezért a sajtó alá rendezés feladatát assisztense, Wilfried Forstmann végezte el. A forradalom fogalmi meghatározásának problematikájából kiinduló bevezető a közeljövő legfontosabb történetírói feladatát a történelmi események sokféleségének szintetizáló összekapcsolásában, a nemzetközi összefüggések kidomborításában jelöli meg, hangsúlyozva, hogy nincs olyan