Századok – 1982
Történeti irodalom - Vaux de Foletier Francois de: Les Bohémiens en Franca au 19e siécle (Ism.: Vekerdi József) 1326/VI
1326 TÖRTÉNETI IRODALOM 1326 lapok az 1870-es évek első felében szoros kapcsolatban álltak az osztrák és a magyar szocialista mozgalommal, a zimonyi Bratsvo megjelenését a budapesti Munkás Heti Krónika például külön cikkben üdvözölte. A szerző részletesen ismerteti azokat az eszmei-politikai küzdelmeket, amelyeket a szerb szocialisták a szerb radikálisok, illetve a konzervatív-klerikálisok ellen folytattak. A századforduló, illetve a századelő szerb szocialista, illetve szociáldemokrata sajtóját is a többi irányzattal való konfrontációja közepette mutatja be, utalva azokra a különleges nehézségekre, amelyeket a hatósági üldöztetések váltottak ki. A munka tartalmi megállapításait, progresszív szemléletét teljes egészében elfogadhatónak és üdvözlendőnek tartom, annál is inkább, mert - mint már jeleztem — nagy lépéssel visz előre bennünket a magyarországi szerbek politikai történetének megismerése felé. Mucsi Ferenc VA UX DE FOLETIER, FRANÇOIS DE: LES BOHÉMIENS EN FRANCE AU 19e SIÈCLE Paris 1981, J. C. Lattes. 248 1., Ulusztr. (A CIGÁNYOK FRANCIAORSZÂBBAN A 19. SZ-BAN) „François de Vaux de Foletier 1961-ben adta közzé „Les Tsiganes dans l'ancienne France" c. könyvét a cigányok történetéről. A mű hatalmas válogató munka gyümölcse volt, amelyet a szerző az egész ország levéltáraiban folytatott, hogy a krónikákban, egyházi anyakönyvekben stb. bármiféle hivatkozást találjon az egyiptomiakra, szaracénokra vagy csehekre, mert a cigányokat különböző korokban ezekkel a nevekkel jelölték. E munkáról azt gondolhatnánk, hogy pedáns és unalmas, de éppen ellenkezőleg: eredeti és eleven könyv állt össze belőle, tele anekdotákkal, életképekkel, egyéniségek jellemrajzával." Fenti szavakkal jellemezte Vaux de Foletier első klasszikus művét Mirella Kárpáti, a szerző következő, még jelentősebb munkájának, a „Mille ans d'histoire des Tsiganes"-nak (1970) olasz fordításához írt előszavában. A találó jellemzés a szóban forgó könyvre is érvényes. Az 1961-ben megjelent munka folytatásaként a nagy francia forradalom és az első világháború közötti időszakot öleli fel. Jellege, módszere csupán annyiban bővült az előzőhöz képest, hogy a 19. században a levéltári dokumentumok mellett megjelenik a napi sajtó, mint forrásanyag, amelyből a szerző bőségesen merít. A levéltáros éles szemével, csalhatatlan biztonsággal tapintja ki, mi az, ami forrásértékű az újságcikkekbőL A cigányság történeti kutatása terén Vaux de Foletier munkássága egyedülálló gazdagságú, és módszertani szempontból példamutató. Magyarországon a régebbi évtizedekben mindössze egy vagy két idevágó tanulmány született hasonló forráskutatások alapján (Kovács János: A czigányok Szegeden, Ethnographia 1895; Dömötör Sándor: Mióta muzsikusok Magyarországon a cigányok? uo. 1934), és ma sem állunk sokkal jobban: Heiczinger János, Mészáros László és Balogh Ödön néhány idevágó, forráskutatáson alapuló tanulmányával kimerülnek a hazai cigányságra vonatkozó történelmi kutatások. Vaux de Foletier új könyvének bevezetése tanulságos elvi megállapításokat tartalmaz a cigánysággal kapcsolatos kutatásokról. Mindenekelőtt leszögezi, hogy a cigányok visszaemlékezései nem hasznosíthatók. Családjuk történetét legfeljebb három nemzedékig (nagyszülőkig) ismerik, ezt is csak igen hozzávetőlegesen. Viszont mindig érdeklődéssel hallgatják, amit a nem-cigányok mondanak róluk, és a cigányság régebbi történelmére vonatkozó megjegyzéseket hamarosan úgy adják tovább, mintha saját „hagyományuk" volna. Tanulságos eset: a cigányság indiai eredetéről a könyv szerzője beszélt nekik, s néhány nap múlva már saját ősi hagyományuk gyanánt hallotta vissza tőlük - szabad átdolgozásban - az általa mondottakat. Történelem és mese között a cigány gondolkozás nem tesz különbséget - jegyzi meg a szerző (8-9.1.). Másik lényeges megállapítása: cigányság, mint olyan, nem létezik; csak „cigányok" vannak. Az egyes cigány csoportok nem éreznek közösséget a többiekkel. A legnagyobb összetartozó egység a nagycsalád. A családi összetartás viszont rendkívül erős: családon kívül a cigány egyszerűen képtelen létezni (11.1.). Etnikailag sem azonosak a különböző csoportok, így „cigány etnikum"-ról sem beszélhetünk; csupán az életmód azonossága fűzi össze a cigány csoportokat (15. 1.).
