Századok – 1982
Történeti irodalom - McClelland; Charles E.: State; society; and university in Germany 1700–1914. (Ism.: Niederhauser Emil) 1322/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM CHARLES E. McCLELLAND: STATE, SOCIETY, AND UNIVERSITY IN GERMANY 1700-1914. Cambridge, 1980, Cambridge University Press, IX, 381 1. (ÁLLAM, TÁRSADALOM ÉS EGYETEM NÉMETORSZÁGBAN 1700-1914) A 18. század elején a német egyetemek, protestánsok és katolikusok egyaránt, még a középkori hagyományokba beszűkítve vegetáltak. A 20. század elején már világszerte példaképek, az egyetem nagyüzemmé vált. Alig valamivel több mint két évszázad leforgása alatt lélegzetelállító fejló'dés. A szerző, a New Mexico-i egyetem professzora, ennek a fejlődésnek csupán két összetevőjét kívánta feltárni, az állam támogatásának, befolyásának a kérdését az egyik oldalon, a társadalom igényeit, elvárásait, ugyanakkor az egyetemek szerepét a társadalom formálásában a másik oldalon. Roppant méretű anyaggyűjtést végzett, nemcsak a kérdés nagyon is bő irodalmát tanulmányozta át lelkiismeretesen, hanem széles körű kutatásokat végzett egyetemi és egyéb levéltárakban is, nem is egyszer, mint maga utal rá, a vártnál jóval csekélyebb eredménnyel, mert éppen az egyetemi irattárak szegényes adatokat tudtak csak szolgáltatni azokra a kérdésekre, amelyeket a szerző kívánt feltenni. Eredményeit ezért nem is tekinti véglegeseknek, pusztán a fejló'dés fő vonalait kívánja megragadni. Rövid historiográfiai és módszertani bevezető után, ahol sokfelé lehatárolja kutatásai tárgyát, négy nagyobb egységben vizsgálja a fejlődést. Az első a 18. század: sok kis egyetem, kevés, sőt egyre csökkenő számú hallgatóval, a bölcsészkarral, mint előkészítő stúdiummal a másik három hagyományos kar, a teológiai, jogi és orvosi számára, alacsony oktatási színvonallal, az egyetem elvégzésétől valamiféle társadalmi felemelkedés lehetőségét váró szegény származású diákokkal, Brotstudentennel. A tudományos kutatás igénye az oktatói karral szemben fel sem vetődött, a maximumot a középkori jellegű, ekkor már teljesen formális és meddő disputációk jelentették. Az egyházak uralkodtak az egyetemeken, a katolikusoknál ez a jezsuiták befolyását jelentette, a protestánsoknál a lutheri ortodoxiát. A felsőbb társadalmi rétegek nem látogatták az egyetemeket. Az elavult, régi típusú egyetemmel szemben az első áttörést a magyar kulturális fejlődésből is jól ismert göttingeni egyetem megalapítása jelentette 1737-ben. A hannoveri kormányzat sok pénzt biztosított számára, a legjobb tanárokat igyekezett összeszedni. Rövid idő alatt valóban kiváló színvonalat ért el, elsősorban az arisztokrácia és a gazdag polgárság fiataljai szerezték itt tudásukat. Ezt tekinti a szerző az első 18. századi reformmozgalomnak, a másodiknak pedig a század második felében meg-megújuló próbálkozásokat az egyházi befolyás kiküszöbölésére, a meglévő hibák bírálatát, ugyanakkor az állami támogatás, ennek következtében pedig az állami befolyás megnövekedését. A francia forradalmi korszak, amely egyébként jó néhány német államot közvetlenül is érintett, az egyetemet, mint intézményt ellenzők helyzetét erősítette, hiszen a forradalom maga is szembefordult az elmúlt rendszert képviselő egyetemekkel, Franciaországban is. Németországban viszont, elsősorban pedig Poroszországban, ez ellenhatást is váltott ki. McClelland a második korszakot a Humboldt-korszaknak nevezi, Wilhelm von Humboldtról, aki (a szerző szerint nehezen meghatározható) neohumanizmus nevében törekedett az egyetem megújítására, a minden anyagi érdektől mentes, egyetemes emberi művelődés, az egyén sokoldalú kialakítása érdekében. Ezt a humboldti eszményt igyekezett megtestesíteni az 1810-ben alapított berlini egyetem. Jó néhány kisebb egyetem felszámolása pedig kedvezőbb helyzetet teremtett, az anyagi erők jobb összpontosítását az állam révén. Ugyanakkor az egyetemi tanárok mellett a rendkívüli tanárok és még inkább a fizetés nélkül oktató magántanárok intézményének a létrehozása az első lépéseket jelentette az oktatás színvonalának az emelésében, az oktatók közti versengéssel. Az egyetemi struktúrában jelentős változás volt a bölcsészkar egyenjogúságának a megteremtése, már nem kellett bevezető-megalapozó funkciót ellátnia, mert ezt az ugyancsak humboldti ihletésű klasszikus gimnázium adta meg.
