Századok – 1982
Beszámoló - Beszámoló Spira György „Széchenyi és a forradalom” című értekezésének vitájáról 1298/VI
BESZÁMOLÓ 1311 udvar és erőszakszervezetének jelenléte (a Vár bástyáiról Pestre lenéző ágyúk látványával) is e részt sokkal konkrétebben nyomasztotta, mint azt ma elképzelhetnők. Széchenyi 48-as portréját megrajzolva ennek a sokban informális, ám éppen a Széchenyi-féle különösen érzékeny alkatú személyiséget oly nagyban befolyásolni képes háttérnek legalábbis jelzése jobban elmélyíthetné (sokban talán újabb magyarázatként ki is igazíthatná) a portré egyes színeit. 5. Bíráló megkísérelve áttekinteni Spira György értekezését: megkísérelve kiemelni annak eredményeit és megfogalmazni egyes problémáit, végül rá kell hogy mutasson arra: Széchenyi 48-ának ábrázolása és annak egész problematikája számtalan és erős szállal kapcsolódik be egy immár több mint három évtizedes történetírói munkásságba, kutatási programba, melynek központjában célként és mérceként a teljes magyar 48-49-nek feltárása és jobb megértése áll. A bíráló jelentésének és véleményének tárgya természetszerűen nem lehet más, mint maga a benyújtott értekezés — ám az az immár több mint három évtized, mely alatt módja lehetett kortársként is végigkísérni a jelölt munkásságát, mégsem teszi számára lehetővé, hogy az értekezést pusztán önmagában, ebből a teljes képből kiszakítva szemlélje és értékelje. Mert a 48-as Széchenyi-portré is magán hordozza az ábrázolójára és 1848-49 általa adott képére már oly jól ismert jellegzetes egyéni vonásokat: nemcsak a források impozáns ismeretét, az események kibontásában és elemzésében alkalmazott éles dialektikát és a radikálisan értelmezett társadalmi haladás egyedüli értékmérőként történő alkalmazását - valamint a rendkívül feszes, de bonyolultságában is szigorúan logikus, fegyelmezett és áttekinthető stílust —, hanem azt a szívós, kompromisszumra kevéssé hajlamos ragaszkodást is a valóság ilyen eszközökkel megtalált és kifejezett képéhez, mely lehetővé teszi e három évtizednél immár hosszabb történetírói pályának és elsősorban az ennek központjában álló 1848-képnek minden elemében szoros egymásba illeszkedését és stabilitását, ennek, az új magyar marxista történetírással egykorú, annak kezdettől fogva szerves és jelentős részét alkotó történészi munkásságnak immár tudománytörténeti rangot is biztosítva. E kitekintésből térjünk vissza az előttünk fekvő értekezéshez. Úgy vélem, nem kell tovább indokolnom, miért ajánlom a bíráló bizottságnak: javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak Spira György számára a történettudományok doktora fokozat megadását. Spira György válasza Opponenseimnek szóló válaszomat nem kezdhetem mással, mint köszönettel: köszönettel azért, hogy megértéssel és méltánylással fogadták Széchenyi-monográfiámat s benne megtestesülő törekvéseimet. Köszönetet kell mondanom opponenseimnek mindenekelőtt elismerő szavaikért — hangsúlyozva azonban, hogy szavaik nem egyszerűen azért estek jól, mert dicsérték munkámat, hanem azért, mert nem akármit dicsértek benne. Az elmúlt években ugyanis érték már ezt a könyvet — igaz, csak kevesek részéről — olyan dicséretek is, amelyek egyáltalán nem tölthettek el örömmel. Nevezetesen: mikor némelyek azon a címen dicsérték, hogy Széchenyit végre az őt megillető magas piedesztálra emeli. Vagyis mikor épp azt dicsérték benne, amire hivatkozva mások meg oly élesen támadták még megjelenése előtt. Amire hivatkozva támadták — mondom, hiszen akik a kéziratba (míg el nem hagyta a sajtót) Széchenyi felmagasztalásának (meg 11 Századok 1982/6
