Századok – 1982

Beszámoló - Beszámoló Spira György „Széchenyi és a forradalom” című értekezésének vitájáról 1298/VI

1308 BESZÁMOLÓ 2. A témaválasztást az adott esetben azért is joggal tarthatjuk szerencsésnek, mert jelölt 1848-1849 történetében folytatott több évtizedes kutatásai és publikációi e téma feldolgozásához olyan szakmai alapot teremtettek, amely eleve biztosítékot nyújthatott arra, hogy Széchenyi 48-a valóban a magyar 48 egész történetének keretében fog tárgyalásra kerülni, a források elérhető legnagyobb teljességének felhasználásával. És megállapíthatjuk, hogy ez valóban így is történt: tárgyalásához jelölt felhasználta nemcsak Széchenyi minisztériumának teljes levéltári anyagát és Széchenyi és kortársai e hónapokból való levelezését, valamint természetesen a gróf naplóit is - hanem ezt kiegészítette egyéb számbajöhető minisztériumok iratanyagának, valamint a sajtónak és a memoárirodalomnak vonatkozó adataival is. És hogy ezt milyen mértékben használta fel, arról értekezésének eredményei tanúskodnak. 3. Az értekezés új tudományos eredményeire rátérve, elsőnek Széchenyi egész politikai-gazdasági koncepciójának és ettől meghatározott politikai magatartásának azt a gondos rekonstrukcióját kell tekinteni, melyet jelölt — elsősorban az értekezés Széchenyi győzelme önmaga felett című fejezetében - foglal össze. Ebben, véleményünk szerint, helyesen és árnyaltan állapítja meg a gróf politikai magatartásának főbb jellemzőit: egyrészt a nemzeti polgárosodás igényét, melyet azonban csak az udvarral együttműködve tart megvalósíthatónak — másrészt igyekezetét arra, hogy e polgárosodás hazai viszonylatban az arisztokrácia vezetése alatt menjen végbe —, végül azt a szükségképpen bekövetkező kudarcot, mely koncepciójának az udvar és a főnemesség túlnyomó részének oldaláról egyaránt elutasító fogadtatása és ugyanakkor a reformellenzék oldaláról annak gyors meghaladása folytán Széchenyit éri. Jelölt azonban helyesen mutat rá e koncepcióban a nemzeti polgárosodás mozzanatának elsődleges voltára: ez teszi ugyanis lehetővé Széchenyi számára azt, hogy a bécsi forradalom után törés nélkül, sőt kétségtelen megkönnyebbüléssel tudjon csatlakozni Kossuth és Batthyány vonalához. Ennek az 1848 előtti pályának és koncepciónak ilyen (itt persze csak fő vonalaiban ismertetett) felvázolásával jelölt Széchenyi — elsősorban a gróf 1848 márciusi — politikai magatartásának új lehetséges értelmezését dolgozta ki. Olyan értelmezést, mely alkalmas arra, hogy a korábbi Széchenyi-irodalomra alkalmazva, az abban kifejezett politikai töltések és tendenciák értékelésében is sokban választóvízként szolgáljon. Az értekezés második új eredményének azt az aprólékos, gondos forrásfeltáráson és elemzésen alapuló képet kell tekintenünk, mellyel jelölt Széchenyi miniszterségének hónapjait ábrázolja: egyrészt a gróf szorosabban vett miniszteri tevékenységének: a nagyszabású, sajátlag közlekedésügyi koncepciók és a realizálásuk előtt álló egyre leküzdhetetlenebb, elsősorban pénzügyi nehézségek konfliktusának és általában Széchenyi a kormány elé került általános politikai problémákhoz való hozzáállásának - másrészt általában a feudális viszonyok megszüntetése folytán a nagybirtokos földesúr elé meredő nagyon is konkrét problémáknak részletes bemutatásával. Olyan munka ez, mely egyrészt új részletekkel gyarapítja az 1848-as kormány sajátlag államigazgatási főhatósági tevékenységéről, ágazati politikájáról (a pénzügyminisztériumot és részben a kultuszminisztériumot leszámítva) sajátos módon szinte teljesen hiányzó vagy csak nagyon elnagyolt képet — másrészt pedig újabb konkrét adatot szolgáltat a magyar nagybirtok előtt 1848 nyarán már feltornyosodó gazdasági problémák eddig ugyancsak még csak igen hézagos, töredékes képéhez.