Századok – 1982
Beszámoló - Beszámoló Spira György „Széchenyi és a forradalom” című értekezésének vitájáról 1298/VI
1304 BESZÁMOLÓ forráshasználat, a jegyzetelés korrektsége csak a formai része ennek a kérdésnek. A tartalmi része elsősorban az, hogy a szerző a marxizmus—leninizmus magas színvonalú alkalmazásával Széchenyit valóban az 1848-hoz vezető mozgásba és 1848-ba magába helyezi — nem kívülállóként s nem is mérceként, hanem az egységes, általa hol erősebben, hol kisebb mértékben befolyásolt mozgás részeseként. Ez a Széchenyi egy szereplője, egy formálója és formáltja az események ismert objektív determinánsoktól alakított s számos szubjektív tényezőtől motivált menetének — történeti alak s nem időtlen mérce. Ezen túlmenőleg Spira részletkérdések hosszú sorában világította meg Széchenyi szerepét — vagy világított meg olyan fontos történéseket, amelyekhez éppen Széchenyi személye vezeti el a kutatót. Külön elismerés illeti a könyv magával ragadó stílusát. Az elmondottak alapján máris leszögezhetem, hogy Spira György előttünk fekvő dolgozatát minden tekintetben alkalmasnak tartom arra, hogy annak alapján a bírálóbizottság a tudományok doktora fokozat odaítélését javasolhassa szerzője számára. Szeretném ezt itt azért hangsúlyozni, mert opponensi tisztemből eredően a továbbiakban rá kell mutassak a munka vitatható megoldásaira is. Ezt annak előzetes jelzésével kell hogy tegyem, hogy a továbbiakban előadandók csak vitakérdések, és nem érintik a mű érdemi értékelését. Kezdjük néhány, a munka formáját, szerkezetét illető megjegyzéssel. A szerző, ismételjük, kitűnő stílusa néha „meg-megcsúszik", az erőteljes képalkotás képzavarba megy át. Ismét csak a képszerű előadás igénye rántja itt-ott a túlzott részletesség felé Spirát, dicséretes vitatkozókedve pedig helyenként kisebb tanulmányméretű lábjegyzeteket produkál (pl. 567., 589. sz. jegyzet*). Még a formai kérdésekhez soroljuk a munka szerkezetének egy szóvá teendő problémáját. Véleményünk szerint helyesebb lett volna a Széchenyi 1848-i magánéletéről szóló részeket, elsősorban magángazdálkodása problémáinak ismertetését egyetlen fejezetbe fogni össze, mert így, hol itt, hol ott felbukkanva, csak nehezítik a tárgyalás áttekintését. Csak sajnálatosnak tarthatjuk, hogy szerzőnknek a legapróbb kérdések megvilágítására is kiterjedő irodalomfelhasználása 1960-nal, munkája első változatának megfogalmazásával lényegében lezárul. A jegyzetapparátusban Spira néhány saját tanulmányán és egy kézirattári katalóguson kívül összesen két 1960 utáni mű található: Andics Erzsébet A Habsburgok és a Romanovok szövetsége című műve (1961) és Kosáry Domokosnak a Századokban 1962-ben megjelent tanulmánya (Széchenyi az újabb külföldi irodalomban). Áttérve most már az érdemi tartalmi kérdésekre, első helyen az 1840-es évek Széchenyijének bemutatásával kapcsolatban vannak meggondolandóink. Ugy látjuk: nem kap elégséges helyet a műben Széchenyinek mint társadalmi-politikai jelenségnek meghatározása e korszakra vonatkozóan. Hol helyezkedik el — pontosabban: mikor, hol helyezkedik el Széchenyi a forradalmat megelőző évek politikai áramlataiban? Továbbmenve, úgy hisszük:Spira György itt élhete tett volna azzal a lehetőséggel, hogy, Széchenyi pályájának nemzetközi horizontú megértése végett, párhuzamot vonjon a polgári átalakulásra törő más európai mozgalmakkal: hogy szakadnak le annak egyes vezéralakjai *Ezek a jegyzetek az 1964-i kiadás 240-242., illetve 250-251. lapján 369., illetve 392. szám alatt olvashatóak. - A szerk.
