Századok – 1982

Beszámoló - Beszámoló Spira György „Széchenyi és a forradalom” című értekezésének vitájáról 1298/VI

BESZÁMOLÓ 1303 látták-e érdekeiket. Más kérdés az is, hogy a későbbi békepárt és mindazok, akik ekkor a Habsburgoktól való elszakadást ellenezték Magyarországon, a soknemzetiségű Magyarország magyar uralom alatti fenntartását óhajtották ezzel. Az adott pillanatban a birodalom mellett álltak, s ezzel a Thermidor mellett, az ellenforradalom mellett, végső fokon az alkotmányos forradalom eredményeinek visszacsinálása mellett, ha ezt persze nem is tudhatták. Mert abban igaza van Spirának, hogy a forradalom a maga tényleges megjelenésében csakugyan egységes volt, s vele szemben az ellenforradalom is. A történésznek azonban, véleményünk szerint, az előbb említett viviszekciót mégis el kell végeznie, a jobb megértés érdekében. * Mint már bevezetőben jeleztem, nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy az itt felvetett kérdések körüli vitát nem fogjuk itt bevégezni. Évtizedes vitája ez történetírásunknak, és még sokáig az is marad, alkalmasint addig, amíg 1848 a nemzeti öntudat neuralgikus pontja lesz, és ez valószínűleg addig így marad, amíg még egyáltalán lesz magyar nemzeti öntudat. A mai vitának nem is ezt kell eldöntenie, hanem Spira György doktori címét. Úgy vélem, az elmondottak csak azt bizonyítják, hogy Spira György könyve jó könyv, mert továbbgondolkodásra készteti olvasóját. Tehát csak logikus, ha befejezésül javaslom a bírálóbizottságnak, javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak Spira György számára a történelemtudományok doktora minősítés megadását. Trócsányi Zsolt opponensi véleménye Spira György, 1848/49 történetének egyik legkiválóbb hazai kutatója s a reformkor történetének is érdemes vizsgálója, vita alá bocsátott munkájában többszörösen is fontos témát ragadott meg. Engedjék meg nekem most, hogy a történeti irodalom álláspontváltozásainak a szakterület körén belül kellően ismert képe részletes ismertetése helyett csak utaljak arra: a magyarországi 1848/49 története publikációk nagyon hosszú sora után sem minden részében ismert terület — s ami ennél fontosabb: ma is viták forrpontja, szaktudósok és a nagyközönség körében egyaránt. Spira György, a forradalom és szabadságharc történetéről szóló két összefoglaló tudományos mű (s számos népszerűsítő munka) szerzője, e művében a másfél év egy olyan problémakörét ragadta meg, amely a történések óta végletes viták tágya: Széchenyi szerepét a forradalomban. Tette ezt könyve első (1960-ban befejezett és 1964-ben megjelent) változatában akkor, amikor a reformkori magyar haladás vezéralakjai szerepének modern tisztázására más vonalakon is érdemi lépések történtek, s akkor, amikor (a dogmatizmus éveinek Széchenyivel szemben tanúsított szűkkeblűsége után) Széchenyi történeti „rehabilitálása" napirendre kerülhetett. A munka első változata jókor érkezett — s előttünk fekvő, lényegében második kiadása igazolja, hogy, a körülötte felpezsdült viták ellenére, időtállónak bizonyult. Annál is inkább, mert a szakterület és a szélesebb körű olvasóközönség érdeklődése azóta se csökkent Széchenyi és 48-as szerepe iránt. Túl magán a témaválasztáson, csak dicsérettel emlékezhetünk meg Spira György tudósi alaposságáról. A rendkívüli méretben s éles kritikai érzékkel történt irodalom- és