Századok – 1982

Erdődy Gábor: Batthyány és az európai változások 1848-ban 1251/VI

Erdődy Gábor BATTHYÁNY ÉS AZ EURÓPAI VÁLTOZÁSOK 1848-BAN „A 48-as magyar államférfiak Európa szép tavaszának emberei voltak. Nem áll az, hogy a mérséklést, az óvatosságot és a kifogástalan lojalitást tartották volna a legfőbb érdemnek és kötelességnek. Még a leghiggadtabbak közöttük sem voltak a bölcsesség szobrai, amire később a kiegyezés korszaka faragta őket; s nem az a magas szenátus, amilyenné később a történetírás csoportosította őket, hogy ítéljenek egy véres esztendő felelősei felett... A történetírás mindinkább elfeledte egyedül igaz és kötelező módszerét: hogy igyekezzék bensőleg átélni az időket, amiket meg akar eleveníteni. És nincs a 48-as történetnek még egy olyan területe, amelyen az élettelen utólagos okosság annyira eltorzíthatná a valóságot, mint a külpolitikának a története. Harcunkat voltaképpen a külpolitika döntötte meg, az a nemzetközi helyzet, amely megengedte a cári hatalom beavatkozását, miután már végeztünk Ausztria katonai erejével. Itt kellett volna tisztán látni — mondják; számolni egy régi dinasztia világtekintélyével, egy birodalomnak az európai egyensúlyban elismert és nélkülözhetetlen szerepével. Itt vált katasztrofálissá az illúzió, a túlzás, a tájékozatlanság, az ötletszerű kapcsolás és felelőtlenség. Minden más történet készségesebben átérti az erők és emberek mélységeit, a diplomáciatörténet számára azonban könnyen kaland minden nagy erőfeszítés, és könnyen hiú ábránd minden nagy gondolat — ami az adott játszmában sikertelennek és kivihetetlennek mutatkozott."1 így jellemezte Hajnal István az európai forradalmi hullámhoz kapcsolódó és annak kibontakozását elősegítő, magyar nemzeti mozgalom vezetőinek külpolitikai tájékozottságát elmarasztaló felfogások lényegét. Joggal szállt szembe a megtörténteket korábbi eseményekre visszavetítő ábrázolásokkal, melyek 1848 jogosultságát eleve megkérdőjelezik, s álláspontjukat mindenekelőtt a magyar polgári forradalom külpolitikai helyzetére hivatkozva próbálják elfogadtatni. Figyelmen kívül hagyva az egykor egymás mellett jelenlevő alternatívákat, elhallgatva a nagyhatalmi politikán belül is megnyilvánuló ellentétes érdekeket, meglehetősen statikus képet rajzolnak 1848 Európájáról. Az általuk egyetlen realitásnak tekintett megtörténttel összhangzásba nem hozható elképzelésekre rásütik a végzetes tévedés bélyegét, és a források ismeretének szükségén olykor felülemelkedve, vagy az összefüggésekből kiszakítva, félremagyarázva azokat, a korabeli 1Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája (Bp., 1957.) 7. Vö. Spira György: Polgári forradalom (1848-1849) In: Magyarország története 1848-1890. Főszerkesztő Kovács Endre Bp., 1979.; a nagyhatalmi érdekek mögött meghúzódó alternatívákról 1. Diószegi István: Klasszikus diplomácia - modern hatalmi politika Bp., 1967. 139.