Századok – 1982
Történeti irodalom - Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–50-ben (Ism. Mérei Gyula) 1238/VI
1250 URBÁN ALADÁR Felmerülhet a kérdés, hogy mi történt szeptember 13. és 18. között, hogy az eredetileg tétova toborzási felhívás határozott újoncozási utasítássá változott? A szándékot illetően úgy tűnik, semmi, hiszen Batthyány az első pillanattól a ház szeptember 12-i határozatának elvi alapján állott. Ami mégis különbözik, az Batthyány miniszterelnöki megbízatásának fejleményeiből fakad. Szeptember 13-án elvileg még adott volt a lehetőség, hogy a király elfogadja Batthyány feltételeit, amelyhez a kormány elvállalását kötötte. Ezek között első volt Jellasics megállítása. Szeptember 16-án világossá vált, hogy a király csak az időt kivánja húzni azzal, hogy Batthyány megerősítését minisztertársai nevének előzetes közléséhez köti. Ez a Batthyány iránti bizalmatlanság kétségtelen jele volt, de ezen túl az udvari körök fenyegető szándéka sejlett fel mögötte: kormány nélkül akarják hagyni az országot, miközben Jellasics ellenállás nélkül közeledik! Ez a felismerés fogalmaztatta meg szeptember 16-án este Batthyányval híres figyelmeztetését: gondolja meg a ház, nem érkezett-e el az a pillanat, amelyben a nemzetnek csak saját védelmére kell gondolnia, s „a törvényességet nem képes, de nem is köteles respectálni".108 S bár a képviselőház osztatlan bizalmát látva és kérésének engedve, Batthány megtartotta megbízását, véleménye a helyzetről többé nem változott. Tetteit az az elszántság vezette, amely jól látható abból a keserű válaszból, ahogyan szeptember 17-én a szemrehányást tevő nádorral szemben eljárását — és egyben a ház szeptember 12-i határozatát is — megvédelmezte. Őszinte felháborodással tiltakozott az ellen, hogy míg az ország alsó vidéke fegyveres támadásnak van kitéve, s Jellasics az osztrák kormány nyílt támogatásával és biztatására indult meg az ország ellen, mégis „a ministeriumnak vétkül tulajdoníttatik, hogy hazájának megmentése végett azon egyetlen egy eszközhöz folyamodni merészelt, melyet polgártársainak lelkesedésében talált. Ha a ház határozatai ezen utolsó pillanatokban a törvényes formát nem ütnék is meg tellyesen, valyon nem érdemelne-e a kétségbe esésig csigázott fájdalom inkább mentséget, mint megrovást azon tény tekintetéből, hogy koronás királya által ... ellenségként tekintetik és királya nevében a horvátországi bán által a haza fegyveres erővel megtámadtatik."109 A magára vállalt felelősség súlyának felismeréséből fakadó keserű elszántság csendül ki Batthyánynak szeptember 18-án Pulszky Ferenchez Bécsbe küldött utasításából is, amikor így fakad ki: „azt, hogy az ausztriai császár a magyar király ellen nyílt háborút folytasson, meg nem engedhetjük ..1 0 (Kiemelés utólag.) Ezek az érzelmek és indulatok vezették, ezek a saját sorsával nem számoló tettek jellemezték Batthyány magatartását 1848. szeptember 16. után. Ez a felelősségtudat és ez a határozottság, az ezek lendületével megvalósított intézkedések és azok eredményei teszik Batthyány Lajost, történelmünk első miniszterelnökét, méltóvá az utókor megbecsülésére. 1 ot Közlöny 1848. szept. 18. 1 09 Mein 1848 : 757; Károlyi i. m. II. 20-21. ,,0 KM ein. 1848 :1443.
