Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
BATTHYÁNY ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 1223 ténylegesen szankcionált törvénytervezetét, és átküldte a nádorhoz, hogy azt is sürgősen tárgyaltassa meg a főrendek tábláján. És most szinte puccsszerű dolog történt. Majláth György országbíró, aki a nádor távollétében a mágnás-üléseken elnökölt, a követi táblának előzőleg megígérte, hogy a főrendek ugyancsak permanens üléseket tartanak. A Bécsből időközben hazatérő nádor azonban a fenti nyilatkozat jóváhagyása után tétlenül várakozó főrendi ülést berekesztette azzal, hogy a követek az örökváltsági törvénnyel még nincsenek készen, ezért az a mágnásoknál csak 19-én kerül tárgyalásra.11 4 A mágnások szétszéledtek, és az érintettek közül csupán néhányan értesültek róla, hogy este 7 óra után 8 órára ülést hirdető tájékoztató jelent meg az épület kapuján, amelyben hivatalos összejöveteleiket tartották. Bár többen megkísérelték társaikat mozgósítani, erre már nem futotta az időből, így a sorsdöntő ülésen a tábla tagjainak legfeljebb egynegyede jelenhetett meg.11 5 Az események ilyen alakulását a konzervatív mágnások annak tulajdonították, hogy a nádor a rendek kívánságának engedett, pedig valójában Batthyány bírta rá a kezdetben ellenálló István főherceget a tanácskozás meghirdetésére. Batthyány hivatkozott Majláth kifejezett ígéretére, hivatkozott a kérdés mielőbbi elintézésének szükségességére, arra a veszélyre és annak a társadalmi robbanásnak a kockázatára, amelyet a legkisebb halogatás is felidézhet: végül, utolsó érvként kijelentette, hogy halasztás esetén semmiféle rossz következményért nem vállalhat felelősséget, sőt leteszi a nádor kezébe friss miniszterelnöki megbízatását is. A nádor erre adta meg és szánta rá magát az ülés összehívására.11 6 Amint várható volt, az ülés meglepett konzervatív mágnásai megkísérelték — igaz, bágyadtan — a kibúvást az adott törvénytervezet elfogadása alól, illetőleg a vita elnapolását akkorra, amikor a konzervatív többség biztosítható lesz. Majláth országbíró „bővebb megfontolás" végett másnapra kívánta a tárgyalást halasztani. Mások az egyes paragrafusokhoz fűzött részletmegjegyzéseik érvényesítése címén akarták a szöveget a rendekhez visszaküldeni. Szécsen Antal' pedig egyenesen azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy nem lenne-e helyénvaló csak azon vidékeken megszüntetni az úrbériséget, amelyeken „valódi nyugtalanságok" ütöttek ki. A következetes liberálisok visszautasították az ellentábor indítványait, és ebben maga Batthyány vállalt döntő szerepet. Nem minden irónia nélkül buzdította ugyan a mágnásokat, hogy a sietség, „ha ti. éjszakájukat nem sajnálják", ne gátolja őket „méltányos észrevételeik" előadásában, de egyidejűleg nyomatékkal hivatkozott rá, hogy minden perc drága, „schilla és charibdis közt vagyunk: azon kell lennünk, hogy jelenleg a tettleges zavart elkerüljük". Szécsen javaslatát pedig egyenesen visszájára fordítva hárította el annak kijelentésével, hogy éppen abból erednének a „legnagyobb nyugtalanságok", ha a jobbágyviszonyok az ország egy részén megszűnnének, a másikon pedig nem. A konzervatívok, miután látszatérveikből kifogytak, nyílt sisakkal pedig óvakodtak porondra lépni, végül is hozzájárultak a törvényjavaslathoz.11 7 ,H Uo. 48. márc. 21. 1 1 s Vö. Varga: i. m. 160-162. 116 Erről Rudnyánszky József, besztercebányai püspök, egyben a Kancellária állandó informátorainak egyike, tájékoztatta a Kancelláriát 1848. márc. 19-én kelt jelentésében. L. MOL, Magyar Kancellária Levéltára, Acta Diaetalia, Geheime Berichte II. 111 Vö. Varga i. m. 161-162.
