Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1224 VARGA JÁNOS Batthyányék győzelmével zárult hát a harc első országgyűlési szakasza: a jobbágyfelkelés rémétől tartó főrendi tábla egy pillanatra megingott, és átlépte a Rubicont. De a főurak mihamar ráeszméltek, hogy első meglepetésében mit is hagyott jóvá a 18-i ülés. Hiszen az úrbéri szolgáltatásokat az elfogadott törvény értelmében annak kihirdetésekor azonnal elveszítik, a nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezett kárral egyenértékű tőke kifizetéséről viszont majd csak a népképviseleti országgyűlés intézkedik. A földbirtokosság, főleg pedig a mágnások tetemes része, fokról fokra kifosztottabbnak, koldusbotra jutottnak érezte magát, és mérhetetlen kétségbeesés fogta el. Az ülésről hiányzók már másnap meggondolatlansággal vádolták a jelenvoltakat, és vitatták, hogy a minoritás ilyen döntő kérdésről az egész tábla nevében hozhat érvényes határozatot. Az ellenzéki mágnások egy hányada — például Szapáry Antal, Haller Ferenc, Andrássy Gyula — ugyancsak elkeseredett a veszteség és a látni vélt sötét jövő miatt. Sőt, egyenesen az a Pálffy József akart már másnap reggel Majláth országbíróval tanácskozni arról, hogy miképpen lehetne „a dolgon segíteni", azaz a történteket hatálytalanítani, aki pedig a kárhoztatott ülésen első ijedtségében maga is a rendek törvényjavaslatának elfogadását ajánlók közé tartozott.11 8 A többség a jobbágyfelszabadító törvényt adott formájában „halálos döfésnek" tekintette önmagára,11 9 módosítását, illetőleg visszavonását azonban nem volt bátorsága nyíltan kezdeményezni. Abban reménykedett hát, hogy majd az uralkodó tagja meg a törvény jóváhagyását, és akkor a törvényhozás elé visszautalt javaslaton felsőbb akaratra hivatkozva lesz módja igazítani. Hangulatukat és vágyaikat kitűnően jellemezte Széchenyi. „Most a főtábla nagy része - írta március 22-én — felakasztaná magát desperatiotul. . . Most Bécsből várnak segítséget, hogy ti. a felség ne sanctionálja ostobaságukat."12 0 A március 18-i „meglepetés" ismétlődésének elkerülésére, illetőleg a törvény esetleges újratárgyalása számukra kedvező feltételeinek biztosítására a konzervatív mágnások március 20-i ülésükön akartak lépéseket tenni. Miután némelyek — pl. Zichy Henrik és Zichy Károly12 1 — újólag elhatárolták magukat a 18-i végzésektől, Pálffy Móric -többektől támogatva — azt javasolta, hogy szabják meg azt a létszámot, amely mellett a főrendi tábla határozatai érvényesek. Majláth országbíró viszont célszerűbbnek tartotta annak határozatba rögzítését, hogy a fontos tárgyakat „nem rögtön", hanem vagy aznap ugyan, de későbben, vagy pedig másnap tűzzék vitára. Zichy Károly meg egyenesen azt óhajtotta kimondatni, hogy „a jelenlevők kívánata nélkül soha semmi tárgy se vétessék fel rögtön". A tárgyalás e kritikus pontján avatkozott a vitába Batthyány, mégpedig a mágnások hangulatának ismeretében látszólag kompromisszumos, a munkavégzés gyorsaságát azonban nem fékező indítványával. „Veszedelmes és célszerűtlen volna - mondotta — jelen körülmények közt kimondani, hogy a tárgy azon nap be nem végeztetik;" ezért 1 "A mágnások reagálását részletesen tárgyalja Varga i. m. 173-174. '"L. erre a márc. 22-én Pozsonyban kelt kémjelentést. - Wien, Allgemeine Verwaltungsarchive, Ministerium des Innern, Polizei-Hofstelle, Akten, 1848 : 201. lî0A Lunkányi Jánoshoz intézett levelet 1. eredetiben MOL, Széchenyi család lt., Lunkányi hagyaték, 1. 12 'Zichy Henrik az alábbi formában tette ezt: „Azokhoz számítja magát, kik meghíva nem voltak a tegnapelőtt esti ülésre, midőn oly törvény ment keresztül, mely egyeseknek úgy, mint a hazának kárára lesz."
