Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1222 VARGA JÁNOS szánt nyilatkozatával nem tudta ugyan a főrendi oppozíció bomlását, a pártszakadást meggátolni, és azt, hogy a mágnástábla március 14-ének délutánján mégis magáévá tette a felirati javaslatot, nem az ő fenyegetése, hanem a bécsi forradalom kényszerítette ki. De ez mit sem von le annak a ténynek értékéből, hogy ugyanaz a Batthyány, aki egy éve még nyomatékosan elhatárolta magát a jobbágyok tényleges izgatásától, most — ha csak ösztönzésül is — késznek vallotta magát a parasztok mozgósítására.11 1 A diétán március 15-ével beállt fordulatot, illetőleg azt követően viszont, hogy az uralkodó előzetes engedélyével március 17-én a nádor őt bízta meg immár a miniszterelnöki teendők ellátásával, azonnal bizonyította, hogy továbblépésre képes reformhűségét államférfiúi bölcsességgel tudja párosítani. A már kétségbe nem vonható pesti tömegmozgalom hírére körlevélben szólította fel a tövényhatóságokat: erőszakos és ingerlő eljáráson kívül minden eszközt vegyenek igénybe a béke és nyugalom fenntartásához, nehogy az átalakulás törvényes orgánumait - a diétát és a minisztériumot - nehéz feladatuk megoldásában kicsapongások vagy idő előtti követelések akadályozzák.11 2 És Batthyány, aki korábban elsősorban végrehajtója volt az ellenzék többségi döntéseinek, e napokban — már csak új funkciójából eredően is — egyre inkább a törvényes átalakulás egyik fő motorja lesz. Március 18-ának délutánján a rendek kerületi ülése az ország minden tájára szétküldés végett jóváhagyta azt a Kossuth által javasolt nyilatkozatot, amely összegezte az országgyűlés által mindenképpen és halaszthatatlanul rendezendőknek minősített tárgyakat, köztük a hűbéri viszonyok állami kárpótlással egybekötött megszüntetését is. Mivel pedig Szentkirályi már meg is formulázta az utóbbit tartalmazó törvényjavaslatot, az ülés annak vitájába ereszkedett. Ennek során a konzervatív oldal olyan indítványokkal lépett fel, amelyek burkoltan ugyan, de a haladéktalan jobbágyfelszabadítás elodázására irányultak: főképp a kármentesítés főbb elveinek megállapítását találták szükségesnek, de felmerült az a gondolat is, hogy a jelenleg alkotandó törvény az úrbériség megszüntetésének csak elvét mondja ki, részletező törvényt pedig majd a minisztérium terjesszen a legközelebbi nemzetgyűlés elé. Félő volt, hogy ha a vita elhúzódik, csillapul a jobbágyfelszabadítás gyors kimondását kiváltó okok sokkhatása is, és megnövekszik az esély az e tárgyban már meghozott döntések revíziójára. Kossuth nyomban felszólította társait, hogy „ily percekben, mint a mostaniak", mellőzzék a részleteket. Utána, bocsánatot kérve azért, hogy „a körülmények parancsoló szüksége" a szabályok mellőzésére kényszeríti, hiszen neki a rendek tábláján nincs véleménynyilvánítási joga, a főrendek üléséről csak néhány perccel korábban érkezett Batthyány emelkedett soron kívül szólásra. Arra hívta fel a rendeket, hogy hagyják abba a törvényjavaslat részletes taglalását, tartsanak országos ülést, ott mindenekelőtt most már hivatalosan is jelentsék ki elfogadottnak az érintett nyilatkozatot, és azonnal küldjék át a mágnásokhoz, „mert minden pillanatnyi késedelem veszélyes lehet".11 3 Batthyány beavatkozása nem tévesztett célt: az ülés országossá alakulva, jóváhagyta a nyilatkozatot, amelyhez az éppen tanácskozó főrendek is hozzájárultak. A rendek még aznapi második délutáni kerületi, illetőleg országos ülése néhány észrevétel után elfogadta Szentkirályinak időközben két ponton kiegészített, később 1 1 1 L. minderre Varga i. m. 40-41. 112 A körlevelet 1. Pesti Hírlap, 1848. márc. 20. 113 Pesti Hírlap, 1848. márc. 22.
