Századok – 1982
Közlemények - Szvák Gyula: IV. Iván alakja az orosz történetírásban 93/I
118 SZVÁK GYULA minősítjük az egész konstrukciót, amelynek az a lényege, hogy a nagy orosz történész a 16. századi orosz fejlődésbe állítva vizsgálta a cár alakját, s eredményközéppontú értékelésében az objektív történelmi keretek közötti mozgási lehetőség árnyalt rajzát adta. Kljucsevszkij után — s már Kljucsevszkijjel is — az 1890-es évekre az orosz polgári történettudomány új fejlettségi szakaszba érkezett. Eddigre már részint beértek a nagy tudományos erőfeszítések, amelyeket számos monográfia koronázott meg. Ezek a nagy gazdaság- és társadalomtörténeti munkák116 szétfeszítették a korábbi történettudomány politikatörténeti érdeklődési körét, s a régi „Oroszország történetek" számos alaptételét megkérdőjelezve előkészítették a talajt a majdani új szintézisek számára. Ebben az időszakban tehát a történeti koncepció és fonások viszonya megfordul: a deduktív módszert az induktív módszer váltja fel. IV. Iván személyére, uralkodásának egészére ekkor kevés figyelem fordul. Az Ivánprobléma ezért érintőlegesen, más történeti problémák kapcsán kerül szóba. Ez a tény azonban nem zárta ki a nagy hatású koncepciók születését, sőt, az új történeti érvek bevonása következtében ezek tudományos hitele még nagyobb is lett. A bennünket közelebbről érdeklő témában a jelzett időszak legjelentősebb vállalkozása a modern orosz történetírás egyik legnagyobb alakja, Sz. F. Platonov „A Zavaros időszak történetének alapvonásai. .." c. munkája volt. Platonov ebben a művében a „Zavaros időszak" eseményeit tárgyalván az opricsnyináig nyúl vissza, s ezzel kísérletet tesz az első kiterjedt, önálló kutatásokon alapuló opricsnyina-értékelés kialakítására. Kiindulópontja sokban hasonb't Kljucsevszkijéhez, ami érthető is, amennyiben mindketten sokat merítettek az „államjogi" iskola érveiből. Véleményük először az Adasev-kormányzat értékelése kapcsán válik el egymástól, hogy aztán gyökeresen eltérő végkövetkeztetésekre vezessen. Platonov ugyanis Adasevék fellépését a bojároknak a cár egyeduralma elleni támadása kísérletének tekintette, amelynek így törvényszerű reakciójává vált a cár részéről az opricsnyina bevezetése.11 7 Az opricsnyinának tehát, Platonov nézete szerint, komoly politikai értelme volt. S nemcsak indíttatásában, hanem — amint azt a szerző nagy apparátus bevonásával bizonyítani igyekszik - végső eredményében is. Az opricsnyina ugyanis - mondja Platonov -szétzúzta a régi fejedelmi földbirtoklást, s ezáltal a régi arisztokrácia nemcsak gazdasági alapjában rendült meg, hanem politikailag is gyökértelenné vált, hiszen megfosztották a nemzetségi birtokokon élő alávetettek támogatásától.118 Ezen túl pedig igen nagy gazdasági jelentősége is volt, mert a cár a gazdaságilag legjelentősebb területekre terjesztette ki személyes hatalmát.11 9 Ezért hát az „állatiság és züllöttség jelenetei.. .mintegy piszkos habként jelentkeztek, amely az opricsnyinai élet mélyében zajló mindennapos munka 11 6 Csak néhány nagyon fontos munkára hívnánk fel a figyelmet: N. P. Lihacsov: Razrjadnije djaki XVI v., Szpb., 1888; N. D. Csecsulin: Goroda Moszkovszkovo goszudarsztva v XVI veke, Szpb., 1889; Sz. V. Rozsgyesztvenszkij: Szluzsiloje zemlevlagyenyije v Moszkovszkom goszudarsztve XVI v., Szpb., 1897; M. A. Djakonov: Ocserki iz isztorii szelszkovo naszelenyija v Moszkovszkom goszudarsztve (XVI-XVII w.), Szpb., 1898; JV. A. Rozskov: Szelszkoje hozjajsztvo Moszkovszkoj Ruszi v XVI veke, M., 1899; V. Szergejevics: Drevnosztyi russzkovo prava, t. I—III.; Sz. B. Veszelovszkij: Szosnoje piszmo, 1.1—II., M., 1915-1916. 117 Sz. F. Platonov: Ocserki po isztorii szmuti v Moszkovszkom goszudarsztve XVI-XVII v., izd. 3-oje, Szpb., 1910,129-130. 118 I.m., 136-138. 11 »I. m., 139-142.
