Századok – 1982

Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI

BATTHYÁNY ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 1213 Ekkorra a liberális táborban már általánossá vált a felfogás, hogy az úrbéri viszonyokat kötelező törvény által, egyidejűleg azonban a földesurak teljes kármentesítésével, vagy legalábbis kármentesítése mellett kell megszüntetni. Egyszersmind további teret hódított az a nézet, hogy az államnak nem csupán a megváltási mód szabályozásával és a váltságösszeg céljaira kölcsönadható tőke biztosításával kell a műveletben részt vennie, hanem úgy is szükséges hozzájárulnia az ügy sikeréhez, hogy a váltság terhének egy részét a jobbágyok helyett valamilyen formában magára vállalja, illetőleg közvetve magukra a földesurakra hárítja át.9 0 A konzervatív párt vezetése viszont — noha messzebbre tekintett tulajdonképpeni tömegeinél — kitartott az örökváltság puszta segítésének, egyszersmind kényszerítése elvetésének elve mellett, csupán a segítés általa is elfogadható módjainak konkretizálásában lépett előbbre. A párt júniusi összejövetele leszögezte ugyan az úrbéri viszonyokból való kibontakozás szükségét, és elérkezettnek deklarálta az időt, amikor az engedőleges örökváltságot „tényleges törvényhozási közbejövetel által" véli élesztendőnek, ugyanakkor a leghatározottabban kinyilvánította, hogy egyáltalán és már csak azért sem akarja az ügyet „a kényszerítő törvénynek a magány birtokjog szabadságát fenyegető és könnyen visszahatást szülő terére" átvinni, mert tapasztalati meggyőződése szerint a megváltási ügy eddigi csekély előrehaladásának fő oka nem annyira kényszerítő törvénynek és a földesurak hajlamának hiánya, mint inkább a váltságot segítő-könnyítő eszközök nemléte. Mivel pedig az általános és egyidejűleg „teljes jogos" kárpótlással végbemenő megváltás a jelenben „gyakorlatilag kivihetetlen", következésképpen a legközelebbi törvényhozás feladatát a kibontakozásnak nem „erőszakolásában", hanem „könnyítésében" látja, ezért az örökváltságnak az ősiséggel összefüggő akadályai elhárítását, az úrbéri és 90

A Pesti Hírlap például 1847. jan. 17-i vezércikkében még azt írta, hogy az örökváltság olyan kivitelezésének, amely az állam közbejöttével történik, két módja van: vagy nyilvánítsák a meghatározandó értékű úrbéri szolgáltatásokat állami jövedelemnek, és az állam évente adjon a szolgáltatásokkal azonos értékű - eladható és beváltható - kötvényeket a földesuraknak, vagy pedig vegyen fel államkölcsönt, és ebből a váltságtőkét kamataival együtt fizesse ki a földesuraknak, a kölcsönt pedig olyan adóalapból fizesse vissza, amelyhez mindenki vagyon-aránylag járul. Június 13-i vezércikkében az utóbbi megoldást már az örökváltság egyetlen lehetséges módjának nyilvánította, igaz, azt a gondolatot is felvetve, hogy a váltsági alap képzésének az is útja lehetne, ha a jobbágy azt, amit eddig a földesúrnak természetben, ezentúl az alap számára pénzben fizesse be. Pulszky ugyanezen lap 1847. aug. 22-i számában egyebek közt azt is lehetséges alternatívaként javasolta, hogy vegyen fel az állam kölcsönt, hitelezzen abból a jobbágyoknak az örökváltság céljaira, a kölcsönt és kamatait kétharmadrészben a jobbágy által fizetett adókból, egyharmadrészben pedig az egész nemzettől befolyó állami jövedelemből törlesszék, de ez esetben a nemességnek legalábbis a háziadóban részt kell vennie. A lap október 28-i számának vezércikkében viszont Eötvös annak leszögezése mellett, hogy az örökváltság az ország „igen sok" vidékén a jobbágy önerejével nem eszközölhető, ezért, mivel az állam „tettleges" segítsége hiányában nem sikerülhet, kijelentette,hogy kivitelezésének „egyetlen lehető" módja, ha a váltságösszeg egy részét maga az állam vállalja el, mert a kényszerítő törvény „zsákutca", ha nem párosul állami segítséggel. - így hát nem csupán Kossuth hangoztatta - korábbi állásfoglalására hivatkozva - 1847 elején újólag, hogy ,,az örökváltság azon ösvényén, melyen indultunk, századokig sem bontakozunk ki ezen a gyűlöletes kötelékekből, s még akkor sem bontakoznánk ki, ha a mostani törvény helyébe, mely a földesúr tetszésétől függeszti fel az örökváltságot, a földesúr kötelezettségét tennők a jobbágy kívánságára. - És következtetém, hogy magán szerződésekkel nem, hanem csak általános status intézkedés által lehet e bonyodalomból kibontakozni .. ." (L. a cenzúra által 1847. elején betiltott cikkét, MOL Kossuth Gyűjtemény, I. 239.)