Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1214 VARGA JÁNOS tagosító perek siettetését és oly intézkedések hozatalát tűzi ki célul, amelyek jutányos pénzszerzési lehetőséget biztosítanak a váltakozni akarók számára, és amelyek anyagi javítások révén szélesítik a keresetmódot, élénkítik a belforgalmat, és gyarapítják a termelési képességet. Ettől az állásfoglalástól a szeptember 20-i konferencia sem tágított, sőt „teljes" maradt az egyetértés abban, hogy az örökváltság gyakorlati előmozdításához a júniusi összejövetel megállapodásai a célszerűek. Csupán azzal egészítette ki az előbbieket, hogy mivel a közvélemény szerint a legsürgetőbb feladat az ország szükségeinek fedezésére hivatott hitelintézet felállítása, ilyennek létesítésére a pártnak „a teljes sikerig" törekednie kell, ámde úgy, hogy e bank ne csak nemesi és polgári ingatlanokra nyújtson kölcsönt, hanem jutányos kamat és részletfizetés mellett a megváltakozni akaró községeknek is.9 1 A kötelező örökváltságot kezdettől elutasító határozatát a konzervatív párt egy előzőleg lezajlott közjáték után erősítette ezzel újólag meg. A párt országos konferenciái mindig nyitva hagyták a kérdést, hogy a konzervatívok által egyedül helyesnek tartott könnyítő intézkedések megtételéhez az országgyűlésen honnét induljon ki a kezdeményezés. Gróf Szécsen Antal, a Kancellária legügyesebb tanácsosainak, valamint a konzervatív párt oszlopainak egyike, 1847. január 8-án egy, a legközelebbi diéta teendőire javaslatot tevő beadvánnyal fordult az uralkodóhoz. Ebben kifejtette, hogy az úrbéri viszonyok megszüntetése nagyon kívánatosnak látszik, a kormány érdeke pedig megköveteli, hogy semmi alkalmat se mulasszon el, amellyel kapcsolatban az uralkodó „a földesúri jog és tulajdon fenntartásával" atyai gondoskodásának bizonyítékát adhatja a parasztság számára. Azért is fontos ez, mert az ellenzék minden eszközt megkísérel arra, hogy olyan tárgyakkal álljon elő, amelyek révén a tömegek rokonszenvét megnyerheti, a kormány iránt mutatott szilárd ragaszkodásukat pedig megingathatja. Ezért célszerű lenne a kormánynak az örökváltság többé-kevésbé ellentmondásos ügyében „a már megállapított elvek (azaz a konzervatív program - V. J.) megtartása mellett" néhány könnyítő és kiegészítő javaslatot a diéta elé vinnie, és ráirányítania annak figyelmét az örökváltság létesülését néhány esetben jelenleg még nagyon elhúzó vagy teljesen lehetetlenítő nehézségekre. Az önmegváltás, amelyre főként a népesebb helységekben mind nagyobb a vágy, „az idők eseményei által erősen megingatott földesúri-jobbágy viszony legszerencsésebb megoldásának tekintendő, az uralkodónak e téren könnyítést és gyorsítást hozó azon gondoskodása pedig, amely által a megváltást segítő eszközök teremtődnének, a nép szemében a legnagyobb jótétemény gyanánt jelenne meg". Egy ilyen terv kidolgozásával Szécsen a Helytartótanácsot javasolta megbízni.9 2 Szécsennek a Helytartótanácsot illető — valójában egyéni — indítványa nem realizálódott ugyan, valami azonban történt a kormányzat köreiben. Az ellenzék korábban ismételten azt hányta a kormány szemére, hogy adós marad jól átgondolt és részletes reformok kezdeményezésével. Az időközben ténylegesen is magyar kancellárrá lett gróf Apponyi György, kihúzni akarva a talajt e kifogás alól, a közelgő diéta királyi elő-91 L. mindezt Dessewffy Emilnek a két konferencia megállapodásait az elvbarátok számára összegező 1847. jún. 14-i és szeptember 22-i hivatalos tájékoztatóiban. Mindkettő megtalálható a MOL, Dessewffy család 1. Dessewffy Emil iratai, Acta Publica 5/k. továbbá MOL, A Konzervatív Pártra vonatkozó iratok. 9 2 Szécsen felterjesztését 1. Staatsarchiv, Staats-Konferenz-Akten 1847 : 31.
