Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
1188 SZABAD GYÖRGY Batthyány által helybenhagyólag nyugtázott levelének megírása után6 3 Esterházy „Jegyzékének nevezett emlékiratban törekedett egyes törvényszabta kötelezettségeinek konkretizálására s egyben — a lehetséges mértékig — a hivatali tevékenységével kapcsolatos személyes felelősségének csökkentésére. Az abszolutisztikusán irányított diplomáciai szolgálatban megöregedett arisztokrata — mint erről levelében is tanúságot tett — mindenképpen kerülni kívánta parlamenti felelősségre vonásának lehetőségét, ezt, jegyzékének" szövege is egyértelművé teszi. Az emlékirat keletkezéstörténetét nem ismerjük. Lehet, hogy a levelének elküldése után továbbra is nyugtalankodó Esterházyt egyik minisztertársa, esetleg a kapacitálásában amúgy is buzgólkodó Széchenyi,64 esetleg éppen az udvarban lojálisként számon tartott Esterházy kezdeményezését tisztázó alkalomnak találó Batthyány beszélte rá felelősségelhárító kívánságainak írásba foglalására. Esterházy emlékirata annak részletezése után, hogyan kíván eljárni az uralkodónak a kegyelmi és a nemességi perekben fenntartott felségjogai gyakorlása, továbbá a külföldi örökösödési ügyek terén, tért át a március 31-i kompromisszum keretében az uralkodó számára kicsikart legfontosabb és a III. tc. 8. §-ba foglalt jogok, ti. „a magyar hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását, nemkülönben a katonai hivatalokrai kinevezéseket" biztosító jogok gyakorlásának kérdésére. „A mi... a 8-dik szakaszt illeti -folytatta a felelősség elhárításában a lényeghez közelítő Esterházy —, ennek valódi értelme, nézetem szerint csak az lehet, hogy az ezen szakaszban érintett rendelések és kinevezések ugyan általam legyenek ellenjegyzendők, de magának Ő Felségének elhatározásáért, mellynek keletkezésébe a magyar hadi minister leend befolyással — e szakasz értelme szerint, engem a felelősség nem illethet." Álláspontja egyértelmű volt; e rendkívüli jelentőségű felségjog gyakorlása esetén ellenjegyzési jogával ő csak formálisan, a dolog tartalmának az elbírálására hivatott szakminiszternek a felelősségére hajlandó élni. Majd kísérletet téve az itt elfogadtatni remélt felelősségáthárító alapelv általánosítására, feladatköréről általában is szólva így fogalmazott: „А XIII. szakasz azt rendeli: 'hogy mind azon viszonyokba,6 5 mellyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseljem.' — A kormányzásnak legtöbb ágai ugyanis — fejtegette Esterházy — különösen pedig: a kereskedési, pénzügyi, kincstári és hadi állapotok Magyarországot az örökös tartományokkal többet-kevesebbet közösen érdeklik. Ezeket tehát kiegyenlíteni, elhatározni s kormányozni — kivált, midőn átalakulási rendszer még gyakorlatilag kifejlődve nincsen —, felfogásom szerint csak magát az összes magyar minisztériumot és az ennek összes szándékaiban tökéletesen beavatott külön külön minisztereket illethetvén — kik ebbeli tisztökben, igénytelen nézeteim szerint, az örökös tartománybeli illető miniszterekkeli kölcsönös értekezés útján fognak eljárni — magamnak illy-nemű tárgyakban csak olly esetekben képzelhetek illetékes befolyást, ha példának okáért a kérdés kiegyenlítése, valamely a dolog lényegét nem illető, de még is érdekesb környülállástól vagy feltételtől függne, melly főként közvetlen "A memorandumon idegen kéz írásával és megkérdőjelezetten az 1848. április 6. kelet áll. Valószínűleg valamivel később, feltételezhetően az április 7-i kinevezés és a 11-i eskütétel közötti időben keletkezhetett szövege. "Széchenyi április 5-i naplóbejegyzése különösen figyelemre méltó: „Esterházy hercegnél. Ki lehet, hogy megteszi az első lépést." Széchenyi István 1223. 6 s A kéziratban - tollhibából - „viszonyokban" áll.
