Századok – 1982
Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén 1159/VI
BATTHYÁNY LAJOS A REFORMELLENZÉK ÉLÉN 1161 eszmét, melyet a magyarok istene csak haragjában hallgathat meg" — amiért a nádor rendre is utasította.7 Még ugyancsak októberben, a szólásszabadság ügyének tárgyalásakor szögezte le: „a kormányt hatalmának visszaélésével vádolom".8 Elutasította a perek vádlottjainak esetleges megkegyelmezését, rehabilitációt követelt. Novemberben a főrendi ellenzék pártklubjának ülésén — ahol rendszeresen eddig is megtárgyalták a követendő taktikát — Batthyány azzal az indítvánnyal lépett fel, hogy az itt hozott határozat kötelezően szabjon irányt csoportjuk tagjai politikai állásfoglalásainak.9 Decemberben pedig immár nemcsak a taktikára, hanem a konkrét reformkérdésekre vonatkozó indítvánnyal lépett fel. Ezt az emlékiratot Horváth Mihály már részletesen ismertette, de keletkezését az országgyűlés kezdetére datálta. Széchenyi naplója azonban december 14-én regisztrálja Batthyány kis-kaszinóhoz benyújtott emlékiratát, s az első titkosrendőri jelentés is csak 1839. december 24-ről tudósít a főrendi ellenzék elvi alapon történő szervezéséről.10 Utóbbi forrás szerint a három elfogadott alapelv: Magyarország alkotmányos monarchiává alakítása, Magyarország elszakíthatatlansága a Habsburg-birodalomtól és a törvény előtti egyenlőség. A jelentés Eötvös és Batthyány szorosabb együvétartozását további három elvben határozza meg. Eszerint ők ketten szorgalmazzák a polgárság képviseletét, a parasztság tulajdonjogát, személyes szabadságát, az ősiség eltörlését és a „monarchikus demokratizmus" megvalósítását „az arisztokrácia segítségével". Bizonyosak nem lehetünk tehát abban, hogy mit is fogadott el akkor a főrendi ellenzék, annál pontosabban rekonstruálhatjuk Horváth Mihály által publikált emlékiratából Batthyány 1839 végén kialakított álláspontját. Szerinte a békés és alkotmányos átalakulás akkor valósítható meg, ha „a politikai hatalom is ott összpontosíttatik, hol a vagyon és értelmiség nagyobb súlya létezik összpontosítva", s ezért a mágnási rend aktivizálását állítja a középpontba. De pontokba foglalt konkrét elképzeléseinek legelsője mindjárt a népszerűség fontosságát, ápolását szögezi le, vagyis nem elkülönült mágnási reformot akar, szűkebb érdekek képviseletét, hanem az egész mozgalmon belül kívánja megnövelni az arisztokrácia súlyát. Hogy félreérthetetlen legyen, külön is leszögezi, hogy a mágnási rend túlsúlya nem „iparkodásaik végcélja", hanem csak „szükséges eszköz minden rend, minden vallás, minden vélemény felszabadítására". A feltehetően csekély számú főnemesi bázis erejét kívánja fokozni azzal is, hogy a megvesztegetettek, hitehagyottak számára magánéleti retorziókat helyez kilátásba, illetve, hogy a nőnem szerepét is fontosnak tartja. (Ismeretes, hogy hitvese, Zichy Antónia grófnő, s ennek testvére, Karolina, Károlyi Györgyné grófné, milyen jelentős szerepet játszott a reformtábor társadalmi életében, kettejükhöz Petőfi verset írt a védegyleti mozgalom pártfogása alkalmából.) Politizálásuk fóruma: az országgyűlés, ahol előre kidolgozzák a keresztülviendő fő kérdéseket, s az ellenzéki pártklub többségi határozatának alávetik magukat. A jövendőben a megválasztandó követek személyére és utasítására nézve is érvényesítik befolyásukat. Utóbbi állásfoglalás már a megyei politikába vezet, s valóban, külön pontban 7Uo. 221. «Uo. 205. 'SZIN V. 330. 1 °Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből II. Bp., 1886. 127-130.; SZIN V. 340.; Bártfay Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez I. Bp., 1943. 359.
