Századok – 1982
Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén 1159/VI
1160 GERGELY ANDRÁS Ezt szerette volna alkotmányos szokás szerint a főrendi tábla ülésében legalizáltatni, amikor 1839 szeptemberében a „kisebbség nevében" tett formális indíványt a tábla üzenettervezeteinek előzetes kinyomtatására vonatkozóan. Az elnöklő országbíró tiltakozott az „e tábla némely független tagjai" kifejezés ellen, mondván, hogy a jelenlevők mindnyájan egyaránt függetlenek, és senkinek sem áll jogában egy csoport nevében szólnia.3 Sérelmi jellegű lesz-e az egységesülő főrendi ellenzék, vagy - megkésve követve az alsótáblait - átalakul reformellenzékké? Az országgyűlés tárgyalásai a sérelmi kérdéseket: a szólásszabadság ügyét, a politikai perek elítéltjeinek rehabilitálását, a kormány felelősségrevonását tűzték napirendre. Batthyány első megnyilatkozásai is, a rendek üzeneteihez kapcsolódva, azokat pártfogolva, e kérdésekhez kapcsolódtak. Az ellenzéki taktikához igazodva hangsúlyozta a kormány és az uralkodó különbözőségét, a tanácsosok felelősségét, s azt, hogy a politikai cselekvésből nem lehet kirekeszteni az arra jogosítottakat: „aristokratikus országban csak a nemesi institutiok által lehet törvényesen előmozdítani az egész nemzet haladását".4 A sérelmi kérdések — kompromisszummal s nem az ellenzék győzelmével végződő — megoldásán munkálkodott a főrendi táblán ugyancsak ekkor szerveződő úgynevezett ifjúkonzervatív ellenzék, Dessewffy Aurél vezetésével. E másik, ugyancsak a független főrendűekre támaszkodni kívánó csoportosulás, érdekeit követve, bizonyos változtatások elől sem zárkózott el. Ők adták a többséget a főrendi napló megindításának elhatározásához, hozzájárultak a váltótörvényhez, az önkéntes örökváltsághoz, a részleges zsidóemancipációhoz stb. Maguk akarták kézbevenni a kormányhatalmat, híveiknek így közvetlen politikai érvényesülést is ígértek. Batthyány első ízben került komoly politikai döntés elé. Csatlakozik-e az újkonzervatívokhoz, vagy vállalja a főrendi tábla kisebbségének vezetését? Elhatározása, hogy a reformellenzék az alkotmányosság garanciáit erősítő útján marad, fokozatosan érlelődött meg benne. A „kis-kaszinó" az országgyűlés megnyitásakor még laza csoportosulás. Batthyány első felszólalásaival még inkább csak a kormánypolitika korrekcióit igényli. Mintegy két hónappal az országgyűlés megnyitása után, 1839 augusztusában különbözik össze először Széchenyivel, utóbbit Francis Burdettnek és Wewawernek nevezvén, vagyis a liberális nézetüket konzervatívra cserélő angol politikusokkal rokonítván, mire Széchenyi őt „megfontolatlan izgatónak" titulálja.5 De hamarosan kibékülnek. A végleges döntés, úgy tűnik, 1839 október végén érlelődött meg Batthyányban. Ekkor elhangzott felsőtáblai hozzászólásai már élesen kormányellenesek, s a jogvédő álláspontot a jogszerző állásponttal kapcsolják egybe.,finden fensőség kútfője a nemzet — mondta a sajtószabadság tárgyalása kapcsán —, a kormányt abból csak annyi illeti meg, mennyit a nemzet neki átadott." A mágnásokat is a nemzet tette a törvényhozó helyzetébe — tette hozzá.6 A szólásszabadság ügyének tárgyalásakor ismételten „gyűlöletes elvnek" nevezte az uralkodó és a kormány azonosítását, s januárban már erről az elvről azt mondta a mellette kitartó kormánypárti főrendeknek: „ne ismételjék Méltóságtok ezen gonosz 3Szerencs János: 1839-ik évi Országgyűlési jegyzetek. Bp., 1878. 153. 4Uo. 128-129. SSZIN V. 303. ' Szerencs János: i. m. 195.
