Századok – 1982
Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén 1159/VI
Gergely András BATTHYÁNY LAJOS A REFORMELLENZÉK ÉLÉN Alighanem igazat adhatunk Batthyány első életrajzírójának, Szemere Bertalannak, abban, hogy Batthyány észrevétlen emelkedéssel vált a reformellenzék vezetőjévé.1 Kölcseyt írói hírneve, Deákot első országgyűlési hozzászólásai, Széchenyit könyvei, Kossuthot a Pesti Hírlap első számai szinte azonnal az elismert vezetők közé emelték — a reformellenzékhez előbb megyéjében, majd az 1839—40. évi országgyűlésen csatlakozó Batthyány fokozatosan, döntéshelyzetek és döntések egész sora után kerül a középpontba, majd ennek formális elismeréseként az Ellenzéki párt elnöki székébe — s onnan 1848-ban az alkotmányossá vált ország rögtön érvényesített alkotmányos szokásának megfelelően, mint a többségi párt vezetője, a miniszterelnöki székbe. 1. Az országos politikába 1839-ben bekapcsolódó Batthyány felkészülten és kezdeményezően, kiváltságos társadalmi helyzetének megfelelő politikai koncepcióval érkezett az országgyűlésre. Néhány főrendű társával — köztük Szapáry Sándor gróffal — előzetesen kialakított elképzeléseinek középpontjában a főrendi ellenzék megszervezése, párttá formálása állott. Nemcsak azért volt merész ez a kezdeményezés, mert az előző országgyűlésen főrendű ellenzék, mint olyan, még nem, csak néhány ellenzéki főrend szerepelt, hanem azért is, mert a kormánytól független, csak a születés jogán a főrendi táblán helyet foglaló arisztokraták személyiségüket korlátozóként élhették meg a pártfegyelem indokolt kötöttségeit. Batthyány az országgyűlés első napjaiban megalapította a főrendű ellenzék pártklubját. Igaz, a megalakulás tényén kívül egyelőre más nem történt: sem elvi, sem a tagokat kötelező formai határozatokat nem hoztak - feltehetően Széchenyi előzetes feltételeinek hatására, aki semmilyen megkötést nem volt hajlandó vállalni.2 A Batthyány Lajosnál csaknem minden nap összegyűlő főrendűek tanácskozásai fokozatosan elősegítették az egységes nézetek kialakulását, s így rövidesen lehetővé tették az egységes fellépést. Az ellenzéki „kis-kaszinóban" sorra mindenkire rákerült ugyan az elnöklés sora, Batthyány kezdeményező és vezető szerepe azonban kezdettől vitathatatlanná vált. 'Szemere Bertalan: Graf Ludwig Batthyány. Hamburg, 1853. 9. 2 Gróf Széchenyi István naplói. (S. a. r. Viszota Gyula) I-VI. Bp. 1925-1935. (a továbbiakban: SZIN) V. 287.
