Századok – 1982
Zimányi Vera: A Batthyány család hagyományai 1153/VI
1156 ZIMÁNYI VERA megközelítette a család birtokait. 1600-ban Kanizsa török végvárrá lett, a környező falvaknak pedig kétfelé kellett adózniuk. A 17. század során a Batthyányak minden erőfeszítése arra irányult, hogy a Rába vonalát tartani tudják, azon túl ne terjedjen a hódoltsági terület. A 17. század elején kibontakozott új politikai viszonyokkal kapcsolatban is állást kellett foglalnia a családnak. A Bocskai-felkeléshez Batthyány Ferenc nem csatlakozott, Bethlen Gábor mozgalmához azonban már igen, ebben nem kis szerepe volt lelkes protestáns feleségének, Lobkovitz Poppel Évának. Batthyány 1620 őszén Rohoncra sietett Bethlen Gábor üdvözlésére, és ettől kezdve lelkes hive lett, még 1621-ben is tovább harcolt Collalto császári tábornok ellen. A harcok során Kőszeg, Rohonc és Körmend többször is gazdát cserélt. (A század elején Ferenc a körmendi uradalmat is megvásárolta). A következő békésebb években a birtokokat igyekeztek rendbe hozni; a várakban tartott katonák és nemesi ifjak száma is egyre nőtt. E várakban nevelte a művelt és melegszívű Lobkovitz Poppel Éva a korán árván maradt Zrínyi-fiúkat: Miklóst és Pétert, akik mindig szeretettel emlékeztek nevelőanyjukra. Batthyány I. Ádám, Batthyány Ferenc és Poppel Éva fia, Pázmány Péter hatására katolizált. Ő is dunántúli főkapitány volt, 1630-ban grófi rangot nyert, Zrínyi Miklóssal együtt számos török elleni portyán vett részt. Zrínyi keserűen írta Batthyány Ádámnak 1648. július 5-én Csáktornyán kelt levelében:8 „Volt azelőtt minekünk sok fegyverünk, sok hadviselő emberünk, most... az egész ország prókátorból áll, melynek nincs haszna hadakozásban, hanem otthon ülve, hamis bizonyságokat és apellatiokat tanulván, bizonyos benne, hogy meggazdagodik, de az mostani végbeli szegény vitéz legény bizonyos benne, hogy éhei hal meg, ha nem lop és foszt. De édes Bátyám Uram, kevés egy kakukk egy nagy erdőben, akár mint kiáltsunk mi ketten, ugyancsak mi vagyunk, mind vertek, mind vétkesek. Patientia, sok jó ló hal meg az hám alatt . .. minekünk azt kell magunk előtt hordoznunk, hogy ha az egész ország is mind hivatalja kívül cselekszik, mi nem, valamíg az lélek van bennünk, melyet Isten Országunk szolgálatjára rendelt mibelénk; tűzbe az arany, szélvészben az jó kormányos esmérszik meg." Ez a felelősségtudat és egyben józan megfontolás mutatkozott meg Batthyány I. Ádám intézkedésében is, amellyel csákányi majorságát megszüntette, és helyette palánkkal, vízárokkal erődített új kastélyt építtetett, Csákány lakóit pedig szabaddá tette. Ugyanígy járt el a Rába mellett fekvő egész körmendi uradalmával: 1650-ben hajdúszabadságot adott a katonáskodást vállaló jobbágyoknak, vagy a jobbágytelekre települő, harcolni kész személyeknek. Zrínyi Miklós fenti megkapó soraihoz méltó szavakkal indokolja Batthyány Ádám is intézkedését: „Látván az pogány török ellenségnek ellenünk való keménységét és dühösségét, ki minden erejével és hamis praktikájával azon vagyon, fárad és mesterkedik, az mint kedves hazánknak minden részeiben beljebb bocsátkozzék és maga igája alá vegyen mindeneket, ezeknek azért, hogy igyekezetjüket amennyire tőlünk lehetne, Isten segítségéből meggátolhatnánk, és a körül való föld lakosinak securitást adhassunk,... teszünk ilyen rendelést .. ,"9 Itt nemcsak az a nagybirtokos intézkedik, akinek igen sok falva hódolt már meg a törököknek, és további falvak hódolását igyekszik megakadályozni, hanem a hazája sorsáért aggódó katona, a „Dunán inneni részeknek és a Kanizsával szemben vetett végházaknak főkapitánya" is. 'Iványi Béla: A körmendi levéltár Memorabiliái... 170. Memorabilia 1025. sz. 9Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Századok 94. 1960. 292.
