Századok – 1982

Folyóiratszemle - Kramer; Lloyd S.: Amerika Lafayette-je és Lafayette Amerikája: Egy európai és egy amerikai forradalom 1141/V

1142 FOLYÓI RATSZEMLE népszerűvé Amerikában, talán azon az áron is, hogy néha ellentétbe került a francia parancsnokokkal, és így vált valamiféle kívülállóvá saját hazájában. Franciaországban sokkal bonyolultabbak voltak a társadalmi-politikai viszonyok. Hiszen az amerikai függetlenségi háború volt az elsó' modern háború a nemzeti függetlenségért. Egy új nemzet másképpen harcol, mint egy régi. Lafayette azért volt sikeres Amerikában, mert megértette és elfogadta ezt a különbséget. (William and Mary Quarterly, 1981. 2. szám, 228-421.) В. В. JERZY SKOWRONEK: A „FORRADALOM" MODELLJE A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI POLITIKAI GONDOLKODÁSBAN A NAPÓLEONI IDŐSZAKBAN A 18-19. század fordulóján a „forradalom" kifejezést széles körben használták Európában, tarlalma azonban esetenként mást-mást jelenthetett. A jelentésváltozatok meghatározója az egyes országok társadalmi-politikai helyzete volt. Különösen nyilvánvaló ez Kelet-Közép- és Dél-Kelet-Európa országaiban. A térség országainak többsége a 18-19. század fordulóján igyekezett eró'sebb kapcsolatokat kiépíteni a külső világgal, elsősorban Nyugat-Európával. De míg egyes országok esetében (mint Lengyelország, Magyarország, Görögország) ez elsősorban a régebben meglazult kapcsolatok újjáélesztését jelentette, addig más népek (bulgárok, románok, déli szlávok) most először próbáltak összeköttetést teremteni a Nyugattal. Arra persze még Kelet-Közép-Európa legfelvilágosultabb elméi sem gondoltak, hogy a francia felvilágosodás, vagy a francia forradalom célkitűzéseit változatlan formában vegyék át. Délkelet-Európa országaiban pedig az is kérdéses, hogy egyáltalán érvényesült-e a forradalmi eszme hatása. E terület népei olyan minimális követelésekért küzdöttek, mint a nyelvi és kulturális elismertetés. Az amerikai függetlenségi háborúról, vagy a francia forradalomról alig szereztek tudomást. Az amerikai eseményekről különben Kelet-Európa más részein is keveset tudtak. A térséget a francia forradalom hírei töltötték ki: a forradalmi hatóságok tudatos propagandája 1789-1795 között arra biztatta az európai népeket, hogy Franciaországhoz hasonlóan robbantsák ki a maguk forradalmát. A napóleoni érában pedig ugyanez a propaganda a Franciaországgal való politikai és katonai együttműködésre ösztönzött. A forradalmi szakasz valóban megmozgatta a térség haladó erőit. 1794-ben a magyar jakobinusok mozgalma kétségtelenül francia hatásra demokratikus polgárjogokat akart biztosítani az alattvalóknak, alkotmányos monarchiát Magyarországnak és területi autonómiát a nemzetiségeknek. A görög hazafiak első nemzedéke (vezetőjük Rhigas Velestinlis) 1798-ban az önálló demokratikus Görögországért emelt szót. Az ún. lengyel jakobinusokra - Kosciuszkon és más emigránsokon keresztül - az amerikai eszmék is hatottak. Hatásukra a lengyel jakobinusok - az amerikai formát idealizálva - a többieknél részletesebb és radikálisabb programot tudtak kidolgozni. A napóleoni korszak előtt létrejött modellekben mégis közös vonás, hogy meglehetősen kevés figyelmet szenteltek a társadalmi kérdéseknek, célkitűzésük egy-egy ország vagy nép függetlenségének kivívására összpontosult. A napóleoni időszakra az amerikai események emléke elhalványult, a francia forradalomé viszont - a jakobinus diktatúra miatt - kompromittálódott. A burzsoázia hatalmának konszolidálódása pedig szétzúzta a függetlenségért harcoló népek reményét, hogy azonnali segítséget kapnak Franciaországtól. A forradalom eszméje ebben az időszakban még inkább a nemzeti felkelésre és Franciaországgal való együttműködésre korlátozódott. A feudális viszonyok felszámolásának igénye szinte teljesen feledésbe merült. Lengyelországban ezt tükrözi a Lengyel Köztársaságiak Társaságának programja, valamint Kosciuszko 1800-ban írt „Elnyerhetik-e a lengyelek a függetlenséget?" c. röpirata. Mindkét tervezetben közös a társadalmi reformok háttérbe szorulása, valamint az, hogy megalkotói a nemzet szabadságát külső segítséggel remélték kivívni. Sajátos értelmezést nyert a „forradalom" Európa néhány udvarában. Bécsben Stadion gróf és Károly főherceg, Pétervárott I. Sándor és fiatal tanácsadói körében a napóleoni háborúk hódító had-