Századok – 1982

Folyóiratszemle - Skowronek; Jerzy: A „forradalom” modellje a kelet-közép-európai politikai gondolkodásban a napóleoni időszakban 1143/V

FOLYÓIRATSZEMLE 1143 járatainak fényében a korábbi franciaországi események emléke megszelídült. Az ő „forradalmuk" elveszítette minden ideológiai hátterét. A hódítást ellenezve vetették el a haladó gondolatokat, de a népek szabadságjogát is. A 18-19. század fordulóján az új eszmék hívei és ellenfelei megosztották Európát. Ha a „forradalmat" nem is mindig értelmezték a legkövetkezetesebben, harcaik hozzájárultak a kifejezés létjogosultságának elismertetéséhez s ahhoz, hogy Európa népei mind teljesebb formában ismerkedjenek meg az új eszmékkel. (Acta Poloniae Historien 41. köt. 1980. 123-145.) B.J. MANFRED HILDERMEIER: RENDI TÁRSADALOM ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁS. OROSZORSZÁG AZ IPAROSODÁS KORAI IDŐSZAKÁBAN A tanulmány az oroszországi társadalmi modernizáció és az iparosítás viszonyát vizsgálja, mindenekeló'tt arra keresve választ, hogy az ipari fejlődés korai szakaszában lejátszódott-e jelentős társadalmi változás, s hogy milyen csatornák álltak egy ilyen típusú folyamat rendelkezésére. A cári birodalomban a 19. sz. utolsó harmadában bekövetkező ipari fellendülést a szerző I. Péter manufaktúra-alapításaihoz hasonló az állam beavatkozása révén, gazdaságon kívüli kényszerrel irányított, megfelelő társadalmi átalakulásai nem kísért eseménysorozatnak minősíti. Szerinte az orosz történelmi fejlődés egyik sajátossága az volt, hogy I. Péter reformjait követően a gazdasági modernizáció a fejlett nyugat-európai országoktól eltérően a társadalmi struktúra mélyreható átalakulása nélkül zaljott le. A kapitalizmus kibontakozásának az állam által mozgásba hozott folyamata így nélkülözte a régi rend megváltoztatásához szükséges társadalmi dinamizmust, a korona korlátlan hatalma által is őrzött rendi szerkezet a 19. század közepéig megtartotta alapvonásait. Hozzájárult ehhez az iparosodás előfeltételeinek (mozgékony vállalkozó réteg és a mezőgazdaságból felszabaduló szabad munkaerő) hiánya, ami diszkontinuális jelleget adott a gazdasági fejlődésnek. A rendek közötti mobilitást elemezve Hildermeier abból indul ki, hogy 1917-ig a társadalom tagolódását törvények által körülírt születési, szolgálati, vagyoni állapot határozta meg, s hogy független társadalmi rendnek csak a szolgálati kötelezettségeitől 1762-ben megszabadított nemesség bizonyult. A városok polgárainak jogait és kötelességeit a rendi mechanizmus felülről történő kialakítását célzó 1785-ös átfogó rendelet határozta meg, amely a városi lakosságot két osztályba (kereskedők, valamint a fejenként adózó, katonaállítási és beszállásolási kötelezettséggel terhelt ún. „kispolgárok") sorolta. A kereskedők rendje kizárólag a vagyoni szempontok szerint szerveződött. Tagjait II. Katalin említett rendelete három kereskedői céhbe tömörítette: az elsőhöz tartozók teljes kereskedelmi szabadságot élveztek, a másodikba besoroltaknak csak az országos, a harmadik tagjainak a városi és a körzeti kereskedelem volt engedélyezve. S bár a harmadik „céhes osztály" és a kispolgárok között a fluktuáció meglehetősen intenzív volt, az orosz város rendi szerkezete szűk keretek közé szorította a társadalmi struktúra változásait. A 18. sz. végére kialakított rendszerhez képest a parasztok 19. sz.-ban megerősödő városba áramlás jelentette az új elemet. A kereskedelemmel foglalkozó parasztok megjelenése együtt járt a „céhes kereskedők" hanyatlásával, amit csak egy 1824-ben hozott konzervatív reform tudott átmeneti időre megállítani. Ehhez járult a 19. sz. közepére a „rendek között" elhelyezkedő elemek: jogászok, orvosok, tudósok, publicisták társadalmi réteggé szerveződése. A városok fokozatosan a rendek, ül. a rendek feleltt álló különböző csoportok gyűjtőmedrévé váltak, melyek együttélésében a rendi-jogi állapot egyre inkább háttérbe szorult a társadalmi hovatartozással szemben. A 19. sz. második felében az ipari osztályok szerveződésének megindulása már valóban az össztársadalmi-gazdasági struktúra változásainak termékeként jelentkezett. A folyamat pontos mennyiségi mutatói a kutatás jelenlegi szintjén a szerző szerint nem ismertek, az azonban a rendelkezésre álló adatok alapján is megállapítható, hogy a megszülető ipari munkásság sokáig megőrizte kötődéseit a falusi világhoz, jelentős része az obscsinákból kapott földbirtokát is megtartotta.