Századok – 1982

Történeti irodalom - A Pápai Kollégium története. (Ism. Gergely Jenő) 1123/V

1124 TÖRTÉNETI IRODALOM 1125 Ami most már konkrétan az iskola genezisét illeti, Ruzsás előadja, hogy Pápán még a reformáció előtt egy városi plébániai iskola működött. Ezt az intézményt nem kizárólag a plébánia, tehát az egyház tartotta fenn, hanem a plébánia és a város együttesen. Ennek az iskolának az iskolamestere - egyben a plébánia káplánja — az 1530-as évek első felében már nem „pápista", hanem a reformációhoz, az új hithez csatlakozó értelmiségi volt. Hogy a reformált iskola 1531-ben kezdett működni, azt erősíti az iskola birtokában levő két kis harang is, amely a következő feliratot viseli: „Scholae Reformatae Papensis 1531." Egyéb forrásokkal összevetve e tárgyi emlékek híradását, ma már tudományos pontossággal megállapíthatja a szerző, hogy a pápai református kollégium ősének alapítási dátumát 153l-re kell tenni. A pápai Kollégium szervezetére, rendtartására, tanulmányi rendjére vonatkozóan az iskola első törvényei, amelyek 1585-ből származnak, adnak felvilágosítást. A nevelés célja Pápán is - mint a kor minden oktatási intézményében - vallásos volt; az iskolában az egyház szolgálatára papokat kívántak nevelni. A tananyagot inkább a hagyomány szabta meg, semmint leírt tanmenet. Központjában a latin tanítása állt, és a diákok érintkezésének is ez volt a kötelező nyelve. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen a korabeli európai kultúra egyetemes kommunikációs eszköze volt a latin nyelv, és az maradt még náluk későbbi századokban is. Az iskolában e korszakban a közép- és alsófok nem különült el élesen egymástól. Az oktatásnak ez a szakasza hat „fokra" tagolódott, s ennek elvégzése után került sor a két vagy három éves „felső fok", a teológia elvégzésére. Az oktatás nagyrészt tankönyv nélkül, a rektor előadása nyomán készült jegyzetek alapján történt. A szó szerinti számonkérést már ekkor magasabb fokú viták és szónoki gyakorlatok egészítették ki. A pápai iskola főiskolává fejlesztésében három tényező működött közre: a mezőváros földesura, a református egyház és Pápa városa. Közös érdekük volt, hogy a városban minél magasabb fokú iskola épüljön ki, s benne a kor európai színvonalához közelítő értelmiséget képezzenek. „Pápa városa, a polgárok, katonák és kisnemesek társadalma azért támogatta a kollégiumot, mert belőle a városi kultúra áramlott a társadalomba, ők pedig városi polgárokká szerettek volna válni" - írja Ruzsás Lajos. (20. o.) A 17. század elején Magyarországon is megindul a Habsburg-királyok által is támogatott ellenreformáció. Az ellenreformációs törekvések a Dunántúlon jelentkeztek korábban és erőszakosabb formában. Pápa és a Kollégium esetében az ellenreformáció megbontotta azt a hármas egységet, amely a kollégium alapját képezte: a földesúr-egyház-város érdekazonosságát. A mezőváros urai ugyanis a 17. század elejétől a rekatolizálás élharcosainak tekinthető Esterházyak lettek. így a Kollégium református jellege — melyet az egyház és a város többsége védelmezett — a földesúr számára már elfogadhatatlan volt, és nyíltan felszámolására, vagy rekatolizálására törekedett. Az ellenségessé vált földesúr patronátusi jogával szemben a Kollégium és az egyház az önvédelem új formáit kereste, és találta meg az ún. presbiteri rendszer kiépítésében. A református egyházközség élén nem a patrónus, nem is a lelkészek álltak, hanem „egy demokratikusan választott gyülekezeti szerv igazgatta", amelyet presbitériumnak neveznek. Ruzsás szerint Magyarországon elsőként, 1617-ben, Pápán jött létre e református presbitérium, heidelbergi példára. A presbitérium nemesekből, polgárokból és katonákból (végváriak) állt. A 17. század derekán a nemesség (középnemesség) dominált a református egyház vezetésében. A pápai Kollégium azonban nem kizárólag a pápai presbitérium fennhatósága alatt állt csak, hanem a dunántúli református egyházkerület is felügyeletet gyakorolt felette: a püspök és a főgondnok révén, ez pedig nem küszöbölte ki a feudális egyházkormányzat befolyását. Igen szemléletes képet kapunk arról, hogy a pápai Kollégium tanárai és növendékei milyen szorosan kapcsolódtak a korabeli európai kultúrához, a nyugat-európai protestáns iskolákhoz. Az iskola színvonala nagymértékben attól függött, hogy milyen képzettségű és tehetségű rektor állt az élén. A vezető tanár kiképzése viszont kivétel nélkül valamelyik európai protestáns egyetemen fejeződött be. (Ruzsás a kollégium 1543-1711 közötti korszakából 37 rektor nevét hozta felszínre, és táblázatosan feltüntette tanulmányaik mutatóit is.) „A pápai Kollégium keletkezését és létét a XVI-XVII. században egy szellemi és egy társadalmi mozgalomnak köszönhette. A szellemi a reformáció volt. Ugyanakkor ez a polgári társadalmi fejlődés, amely Magyarországon a mezővárosban jelentkezett, továbbá a parasztságnak ez a szabad paraszti törekvése, amelyet a feudalizmus a XVI. században már erősen szorongatott, 19 Századok 82/5