Századok – 1982
Történeti irodalom - E. Fejér Mária–Huszár Lajos: Bibliographia numismaticae Hungariae 8Ism.: Búza János) 1121/V
1122 I TÖRTÉNETI IRODALOM A nagy apparátussal készült történeti bibliográfiák,2 noha nem mellőzték a numizmatikai szempontokat sem, nem pótolhatták a részletes szakbibliográfia hiányát. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent kötet, „A magyar numizmatika bibliográfiája", így méltán tekinthető a maga nemében olyan alapműnek, amelyet a jövőben mind a szakkutatók, mind a tájékozódni kívánó gyűjtők haszonnal forgatnak. Klasszikus hagyományokat elevenít fel a kötet latin nyelvű bevezetője, amelyet angol és német nyelvre is lefordítottak. A magyar nyelvű bevezetőt követi „Az átnézett folyóiratok, sorozatok, évkönyvek, gyakrabban előforduló művek és rövidítéseik jegyzéke", amely arról győzi meg az olvasót, hogy F. Fejér Mária és Huszár Lajos több évtizedes, szorgos gyűjtőmunka során roppant szakirodalmi és sajtóanyag átnézésére vállalkozott. Feladatuknak tekintették, hogy a történeti Magyarország egészére vonatkozó magyar és idegen nyelvű sajtóanyagot nyomon kövessék, s a lehetőség határain belül mind a szomszédos országok, mind a távolabbi területek magyar vonatkozású numizmatikai anyagáról megemlékezzenek. Bibliográfiai adataikat 28 szakcsoportba sorolták. Az I—IV-ben kaptak helyet a korábbi -zömmel részterületekre korlátozódó - bibliográfiák, az általános művek és összefoglalások, majd az éremkatalógusok és végül az éremleletek összefoglaló jegyzékei. Az V-től a XVl-kal záródó egységeken belül részben időrendi, részben politikai történeti, illetve területi elveknek megfelelően csoportosították a pénztörténeti irodalmat. A „kizárólag pénztörténeti szempontok figyelembevételével készült" korszakolás összesen öt (XVIII-XII. csoport) újkori egységre bontotta az 1526-tól 1973-ig (a kötet zárópontja) terjedő évek hosszú sorát. Indokolt volt a „Kuruc kor" különválasztása (XIII.), s szintén helyénvaló, hogy az „Erdélyi fejedelemség (XIV.) és Szlavónia, valamint Horvátország (XV.) önálló csoportba került. A XVII. fejezetet teljes egészében a papírpénznek szentelték, majd a XVIII-XX. csoportokban az emlékérmekre vonatkozó irodalomnak biztosítottak teret. Nem kerülte el F. Fejér Mária és Huszár Lajos figyelmét a „Jeton. Bárca. Jelvény (XXI.), továbbá a „Rendjel. Kitüntető jelvény." (XXII.) irodalmának áttekintése sem, s az „Éremgyűjtés. Éremgyűjtők. Numizmatikusok" (XXIII.) c. csoportot követően üdvözlendő, hogy önálló részt biztosítottak a múzeumok, közgyűjtemények anyagának (XXIV.) A magyar numizmatika szervezeti fejlődésének nyomon követését teszi lehetővé az „Egyesületek. Társulatok." c. (XXV.) fejezet, amelyhez szorosan kapcsolódik a kiállításokra és kongresszusokra vonatkozó irodalom (XXVI.). „Technika és restaurálás címszók alatt önálló helyet kapott az az irodalom, amely a pénzek, és érmék gyártásától egészen azok megőrzéséig (konzerválásáig) közöl hasznos tudnivalókat (XXVII.). Természetesen a körültekintő csoportosítás ellenére is akadtak olyan művek, amelyek szervesen nem voltak beilleszthetők az ismertetett csoportok egyikébe sem, ezek nyertek elhelyezést az utolsó, (XXVIII.) egységben. Annak ellenére, hogy a kötet bevezetője négy nyelven áll az érdeklődők rendelkezésére, az egész műnek mindössze egynyolcadát teszi ki csupán, ami csak úgy vált lehetségessé, hogy F. Fejér Mária és Huszár Lajos puritán egyszerűséggel, talán kissé túlzott önmérséklettel; sallangmentes fogalmazással a legszükségesebb tudnivaló előrebocsátására vállalkozott. Az említett idegen nyelveken közölt tartalomjegyzékek az oldalszámok szerinti áttekintést könnyítik meg, mivel azonban az egyes oldalakon két hasábban sorakoznak a bibliográfiába felvett könyvek és cikkek, szerzőik alfabétikus rendjében, a kötet végén közölt gondos névmutató a szerzők neve mögött a hasábszámot tartalmazza. A későbbiekben, akár pótkötet, akár jelen bibliográfia bővített kiadása idején, a névmutatót ajánlatos lenne földrajzi névmutatóval is kiegészíteni. Ily módon megkönnyítenék a nem országos, hanem csak szűkebb területi igénnyel kutatók munkáját. „A magyar numizmatika bibliográfiája" első, „Bibliográfia" c., csoportjában szívesen olvastunk volna az egyéb, Magyarországgak csak érintőlegesen, de a numizmatikával behatóan foglalkozó külföldi nemzeti bibliográfiákról, numizmatikai kézikönyvekről, ezek felvétele a kötet terjedelmét nem növelte volna lényegesen, szerepeltetésük nem okozott volna gondot a szerzőpárnak, viszont nagy segítségére és hasznára vált volna a hazai kutatásnak. 2I. Tóth Zoltán: Magyar történeti bibliográfia 1825-1867. II. kötet. Gazdaság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952. p. 260. Ezen belül: Pénz- és hitelügy p. 198-212., illetve : Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1970. p. 890.
