Századok – 1982

Vita - Ballók János: Még egyszer Thonuzóbáról 1078/V

VITA 1087 jelentése: 'születni, keletkezni, létrejönni; (az égitestek vonatkozásában) fölkelni.'s 8 A 'születés, (val­lási nyelvben) újjászületés' jelentésű 'toyum '5 9 ennek az igének az '-m ' deverbalis nomenképzővel ellá­tott származéka, olyan főnév, amely a cselekvés tárgyát vagy eredményét jelöli.6 0 A törökben valóban lctezik '-dam/däm ' képző, csakhogy ez denominalis nomenképző, funkció­ját illetően pedig konkrét főnévből elvont főnevet vagy melléknevet képez, ritka, nem tartozik az eleven képzők közé; pl. til = nyelv, tildam = ékesszólás; terigri — isten, te-qgridüm = isteni stb.61 Szegfű szerint ez folyamatos melléknévi igenévképző (!). A magyar folyamatos melléknévi igenévhez hasonló funkciójú igenév képzésére azonban a törökben egészen más képzők szolgálnak.6 2 Ami a deverbalis és a denominalis képzés egymáshoz való viszonyát illeti - amiért Gombocz­antipátiával vádol, és szememre veti a nyelvészeti szakirodalomban való járatlanságomat -, erre csak azt válaszolhatom, hogy ősi fokon egyetlen nyelvben sem különült el élesen egymástól a deverbalis és a denominalis képzés, nemcsak a törökben és a finnugorban, hanem az indoeurópai nyelvekben sem, sőt esetenként a kétféle képzés közötti határok még az újabbkori nyelvben is elmosódnak. (Pl. a magyar, viszonylag újkeletű '-ság/-ség' tipikusan denominalis nomenképző: 'orvosság, disznóság, butaság', ennek ellenére létezik a mai magyarban is a 'nevetség', korábban létezett 'kacagság' stb.6 3 Szigorúan teore­tikus szempontból nézve tehát a kétféle képzési mód közötti különbségtétel pusztán gyakorlati jellegű, ám mégis igaz, hogy egyes képzők az esetek döntő többségében névszókhoz, más képzők pedig ugyan­csak az esetek döntő többségében igetövekhez járulnak. Egyrészt semmi különös sincs tehát abban, ha kivételként olyan példát is lehet idézni - különösen régi keletkezésű szavak esetében , ahol a deno­minális képző igetőhöz járul - noha éppen az 'ildom' szavunkkal kapcsolatban a Gombocz-féle magya­rázat, enyhén szólva, megkérdőjelezhető -,6 4 másrészt ha valaki egy az élő nyelvben nem létező szót képez, nem a fehér holló ritkaságú kivételre épít a szó képzésekor. (Vajon ki értené meg manapság a 'teremség' szó jelentését? ) Az 'ildom' szavunk egyébként - akárcsak az 'érdem' -, legjobb tudo­másom szerint honfoglalás előtti, pontosabban meg nem határozható időből származó török jövevény­szó nyelvünkben.6 5 Ugyanakkor a '-dam/-dám' képző az i. sz. 8-13. századból származó írásos emlé­keken egyértelműen denominalis nomenképzőképzőként funkcionál, mint a föntebb említett példák is igazolják.6 6 Miért nem lehet tehát a Tuhutum név a 'magló' szó tükörfordítása ? 1. Mert az állítólagos alap­igének (toy) 'maglik' = 'terem' jelentése nincs; 2. mert a törökben '-dam/-dám ' folyamatos mellék­névi igenévképző nincs.6 7 A Szegfű által adott etimológiasor azért abszurd nyelvtörténeti szempont­ból, mert nem veszi figyelembe a hangváltozási szabályokat: ha teóriája úgy kívánja, zöngétlenít, szó­belseji kettős mássalhangzótorlódásokat old fel, holott például ez utóbbira a magyar nyelv általában kevés hajlandóságot mutat, különösen a régi magyar nyelv (szümtüchkel), olyannyira, hogy egy ideig még a véghangzók lekopása folytán bekövetkezett hármas mássalhangzótorlódások is megmaradtak.6 8 5 8 Древнетюрский словарь, 570. Kicsit komikus 1981-ben Vámbérynak az 1870-ből és 1877-ből származó szójegyzékeire és szinonimáira hivatkozni. L. még: M. Räsänen: i. m. 483.: "aufgehen (von der Sonne); aufsteigen, geboren werden." 5 9 Древнетюрский словарь, 572. 60Древнетюрский словарь,657: -m(-im-im; um-iim) сущ. абстрактное, результата и объек­та: 'istä '-желать, istäm '-'желание'; G. Clouson: i. m. XLIV. 6 'A. von Gabin : Alttürkische Grammatik,3 Wiesbaden, 1974. 63. 62P1. '-an-(y)an' ('-kan -ken; -gan -gen'-ből): .yazan kiz: = 'író lány'. i3 D. Bartha K.: A magyar szóképzés története, Budapest, 1958. 18.; uo. 1. még a spontán szóalkotási tevékenységről mondottakat, 19.; K. Brugman-A. Thumb: Griechische Grammatik, München 1913. 209-248. 6*Róna-Tas A.: A magyar nyelv régi török elemei és a csuvas nyelvtörténet néhány kérdése, Nyelvtudományi Értesítő 50 (1967) 173. (ildom = csuv. yälttam). 6 s Bárczi G.: A magyar szókincs eredete, Budapest. 1958. 77. " G. Clouson: i. m. XLII.; Древнетюрский словарь, 651. 6 7 A Tuhutum etimológiáját: tiyit = vezér + -im suffixum 1. SRH 1,68. 18-27. (Pais D.) 6 'Pl.: JókK 70.: 'szere/mnek': Bárczi G.: Magyar hangtörténet, 140-141.

Next

/
Oldalképek
Tartalom