Századok – 1982
Vita - Ballók János: Még egyszer Thonuzóbáról 1078/V
1086 VITA a mártírokkal való egyenrangúságát igyekeznek bizonyítani. (A fordítottjára nincs példa.) A sok közül csak egy kiragadott példát idézek, Sziénai Szent Katalin legendájának befejező részéből: „ .,.. inter Christum et ecclesiam suam non modo mérita martyrum adaequavit, sed quosdam e sanctis martyribus (si non fallor) superavit .. .Horum aliqui brevi cursu et morte minus gravi consummaverunt martyrium, haec 'autem tredecim septimanis incredibiliter tormentata•... cum animi laetitia totum patientissime pertulit, unde пес causa пес poena ei de fuit perfecti martyrii".5 3 Ha tehát az Imre- vagy az István-legenda írója, illetve a krónikás ismert volna olyan hagyományt, mely szerint Imrét pogányok gyilkolták meg, nem hagyta volna kiaknázatlanul azt a lehetőséget, hogy mártírt csináljon belőle, és kanonizálásakor is a mártírok közé sorolták volna.5 4 Csakhogy ilyen hagyományról — úgy látszik -, már 1083 körül sem tudott senki. Ennyit Imréről és az ellene szőtt állítólagos összeesküvésről. De mert előző cikkem kapcsán az a vád ért, hogy „rövid akartam lenni, és homályos lettem", ezúttal részletesebben kifejtem azt is, hogy az akkori, valóban tömör állításaim mikre vonatkoztak. Lássuk először is Anonymus „remekbe szabott hármas kombinációját" és e kombináció tagjainak egymáshoz való viszonyát egyelőre úgy, hogy Szegfű etimológiáit helyesnek fogadjuk el. Ezek szerint: Magióla: szófajilag melléknévi igenév; jelentése 'termő, termékeny' (? ); főncvesülve jelentése 'disznó'. Tuhutum: szófajilag melléknévi igenév; jelentése 'magló' azaz 'termő, termékeny' (? ); főnevesülve jelentése 'disznó'. Magló/b: szófajilag főnév; jelentése 'földhányás, domb' (= mogyla). Horca: szófajilag főnév; jelentése 'domb, hegy'. Ezek után .Magló = Tuhutum = Horca. Mint a felsorolásból látnivaló, Szegfű saját rendszerén belül is elkövetett egy súlyos logikai hibát, amit úgy hívnak, hogy az azonosság törvényének megsértése. Ezen a törvényen azt a logikai követelményt értjük, hogy adott időben és adott vonatkozásban minden fogalomnak azonosnak kell lennie önmagával, és nem cserélhető fel egy másik fogalommal. Konkretizálva: ha a 'magló'szófajilag melléknévi igenév és jelentése 'termő', nem hozható kapcsolatba a 'Horcá'-val ami szófajilag főnév és jelentése 'domb, hegy'. Ha a 'magló' főnév és jelentése 'domb, hegy', akkor nem hozható kapcsolatba a 'Tuhutum'-mal, ami állítólag melléknévi igenév és jelentése 'termő'. A három szó tehát Szegfű etimológiáinak elfogadása esetén sem alkothat egy egységet. S ezek után lássuk külön-külön az egyes nevek etimológiáját! a) A Horca nem Anonymus találmánya. Konstantios Porphyrogennétostól mint magyar tisztségnév ismeretes, akárcsak a Gyula.s s Hogy a Pais Dezső ajánlotta etimológia5 6 helyes-e, hangtanilag maradéktalanul elfogadható-e, az más kérdés, jelentéséhez azonban nem férhet kétség.5 7 b) Tuhutum. E névnek a Szegfű felvázolta etimológiájával kapcsolatban először is a 'toy' ige alapjelentését, valamint a 'toy' igének a 'toyum' főnévhez való viszonyát kell tisztáznunk. A 'toy' 5 ъR. Raimundo da Capua: Vita sanctae Catharinae Senensis, Acta Sanctorum (Április III.) Venezia, 1738. 958. 54 Az 1083-ban elindított szenttéavatási per eredményeként István és Imre confessorok, Gellért, Adalbertus és Benedek mártírok lettek. (L. Martyrologium Romanum) A szentté avatás a 11. században már a pápa jogkörébe tartozott, s Rómát aligha érdekelték túlzottan ilyen vonatkozásban a magyar uralkodóház sajátos szempontjai. 5 5 Konstantinos Porphyrogennétos: De administrando imperio 40.: „e'xouoi 6è Ke^pa\r[v npCOTTJV TOV apxovra ало TTJÇ yeveâç 'ApuaSri кат' aKo^ovdlav, к ai 6 vo ere'pov;, той те yv\àv «ai той кархаи, ÔLTLVCÇ exovoi ràÇw KPITOV. c'xei 6è екаатг) yevéa apxovTa.'loréov, on 6 yvXaç «ai <5 «apxSç OVK e'ioiv отодата Kvpia, a\\a а^шдата. " „Első fejük az Árpád nemzetségéből sorban következő fejedelem, és van két másik is, a jila (= gyula) és a karcha, akik bírói tisztséget viselnek; de van fejedelme minden törzsnek is. Tudnivaló, hogy a jila és karcha nem tulajdonnév, hanem méltóság." (Ford. Moravcsik Gy. ) 5 6 A karcha-bíró. Körösi Csorna Archívum 2 (1926-1932) 357-365. S7 A hangtani megfelelésekre 1.: Bárczi G.: Magyar hangtörténet, Budapest, 1958. 110. és 121.
