Századok – 1982
Vita - Ballók János: Még egyszer Thonuzóbáról 1078/V
1084 VITA mus -, a kettó't összekeverje egymással, és képtelenségnek tartom ma is. A mai magyar nyelvben sem keveri össze senki a 'disznó'-t a Vaddisznó'-val, vagy hogy még szemléletesebb és megfelelő, b példát említsek: egyetlen francia sem cseréli fel a 'cochon 4 vagy a 'porc'-ot a 'sanglier'-vel. Vagyis ha a Thonuzoba név első tagját latinra fordították volna, csakis 'porcus -nak - vagy az 'oba 'irradiációjának hatására legfeljebb Verres'-nek - értelmezhették volna, 'aper '-nek semmiképp. Szegfűnek egyébként sem értem az 'oba' toldalékra épített érvelését. Az 'oba' - Pais Dezső kifejezésével élve - tiszteleti cím, és mint ilyen utalhat a viselőjének nemzetségfő voltára. Ezt senki sem vonta kétségbe, teljesen felesleges volt bizonygatni.4 1 Nemzetségfőnek azonban senki sem születik, legfeljebb idővel válik azzá: Thonuzoba sem Thonuz-obá-nak született, hanem Thonuz-nak. És .igyük fel, ha a besenyőben a tonuz-nak lett volna 'vaddisznó'jelentése — ami nem volt -, akkor egy eredetileg Kaban névre hallgató valaki, miután nemzetségfővé lépett elő, s nevéhez hozzákapcsolták az 'oba' címet, Thonuz-ra változtatta a nevét? Aligha. Még kevésbé értem azt a megállapítását, hogy „a Vadkan-apa léte föltételezi a Vadkan-anya létét is". Ennek a gondolatmenetnek az alapján 'Thonuzoba' ( = Vaddisznó-apa) hitvesét nyilván 'Vaddisznóanyá'-nak hívták, leánygyermeküknek pedig az immár 'szelíd disznó'-t jelentő Emese nevet adták - időközben talán megszelídültek-, olyannyira, hogy fiuk névadásakor már az állatszimpátiával is szakítottak, s annak neve Ürkund - 'vitéz férfi' lett.4î A humorizálásnak szánta Apabak, Apakos stb. pedig számomra nem érthetetlen, hanem felfoghatatlan; jó volna, ha Szegfű tisztázná magában az 'apa' szó jelentését és használatának körét. összegezve az eddigieket, ismét csak azt kell megállapítanom,hogy a HildesheimiÉvkönyvekben a Szent Imre halálával kapcsolatban említett 'aper' (= vadkan) semmiképpen sem lehet Thonuzoba nevének fordítása, vagyis a Hildesheimi Évkönyvek adata nem szolgálhat alapul arra, hogy bármiféle kombináció révén egy Szent Imre-ellenes összeesküvést vagy merényletet olvassunk ki belőle. S ezzel a vita érdemi része tulajdonképpen lezártnak is tekinthető: ha ugyanis sem a Janus Pannonius-epigrammából nem lehet olyan monda létére következtetni, mely szerint Imre merénylet áldozata lett, sem a Thonuzoba név nem jogosít fel ilyen irányú kombinációkra és feltevésekre, akkor a rendelkezésünkre álló források alapján Thonuzoba nem lehetett Szent Imre gyilkosa, következésképpen nem volt oka István állítólagos példátlan bosszújának, a besenyő nemzetségfő és felesége élve eltemetésének, és Anonymusnak sem volt mit „szimbolikus nyelven" elmondania a nem létező merényletről. Imre halálának körülményeit ezúttal nem szándékozom részletesen tárgyalni; az erre vonatkozó fonáshelyek jó részét Szegfű is idézte - bár nem tudom, hogy a Magyar-lengyel Krónikát, forrásértékétől függetlenül, milyen műfajkategóriába óhajtja besorolni és azt sem hogy Szent Imre szűz felesége (que inviolata cum ipso permansit),4 3 milyen meggondolások alapján vált fordításában 'sértetlen'-né. Bár igaz, a szüzesség is a sértetlenség egyik fajtáját jelenti. Egy mozzanatot azonban szükségesnek tartok megemlíteni, ami közvetve azt bizonyítja, hogy Imre nem eshetett pogányok szervezte összeesküvés vagy gyilkosság áldozatául, ez pedig az a körülmény, hogy mind a legendája, mind a Krónika következetesen corz/essor-ként (= hitvalló) említi, és ilyen minőségben történt kanonizációja is.4 4 A Missale Strigoniense rímes gradualeja az előbbi két forrással összhangban két vonását emeli ki, egyrészt 4'Hogy Anonymusnak az 'oba' toldalékkal helynévmagyarázó célja is volt, az egyértelműen kiderül a Thonuzobával foglalkozó rész szövegöszefüggéséből: „cuius nomen fuit Thonuzofcű. . . cui dux terram dedit habitandi in partibus Kemey usque ad Tysciam, ubi nunc est portus Obad ... ad portum Obad est sepultus". SRH 1, 116-117. Thonuzoba szállásbirtokának az Abád-rév csak egy része volt, és Anonymus éppen ezzel a némileg logikátlan „ubi nunc est portus Obad" betoldással árulja el magát. 4í „emse": A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárai., 764-765; „Urcund" SRH 1, 116. 35-41. (Pais Dezső szófejtése.) 43 SRH 2, 315. 9-10. 4 "Martyrologium Romanum; „Ut ergo acta ne agamus et exposita ne exponamus, quot et quantis virtutibus floruerit, et quam fervens in Dei servitio sanctus confessor Christi Emericus dux fuerit, scribere supersedimus. Quisquis enim hoc scire voluerit, ex legenda eiusdem beatissimi confessons plenam sanctissime conversations eius notitiam habere poterit." SRH 1, 312. 1-15.; „.. . corpus beati Henrici cum honore elevavit, qua die postmodum in multis miraculorum virtutibus confessons sui mérita deciarat Ihesus Christus dominus noster". SRH 2, 460. 5-7.
