Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
VITA 1077 II. Bollók János, miután cikkem bírálatán átesett, kifejti saját elméletét. Eszerint Anonymus - aki műve egyetlen helyén se tette ezt - a Thonuzobáról szóló részletben hirtelen teologizálásba kezdett, s valami körmönfont logikával azt fejezte ki, hogy „Thonuzoba és felesége a kereszténység által nem temetkeztek Krisztussal együtt a halálba, így mindketten vivus-ok maradtak, ám éppen ez okozta vesztüket, valóságos halálukat". Azaz P. mester nem tesz egyebet, mint „szellemesen Pál levelének gondolatmenetét fordítja visszájára".' 46 Érdekes módon ugyanazt a Bollók Jánost, aki tudja, hogy az Anonymus 57. fejezetében szereplő' Thonuzoba-história a Szentpétery-féle Scriptores I. kötetében a 116. oldal 1. sorától a 117. oldal 6. soráig terjed, Zolta házasságáról az 57. c.-ban, a 114. oldal 8-9. sorában van szó, a Maglód genus családfáját a 6. c.-ban a 41. oldal 15-16. sorában, a 20. c.-ban a 61. oldal 12-13. sorában, illetve a 27. c.-ban a 68. oldal 6. sorától a 69. oldal 3. soráig írja le P. mester, valahogy most az egyszer cserben hagyta filológusi precizitású figyelme. Nem vette észre, hogy az 57. fejezetben, a 117. oldalon, az 5. sorban balról a második (Christo) szó fölött van felső indexben egy 3-as szám, amelyet a kiadók a jegyzetekben, a 15. sorban, egészen a lap alján (lehet, hogy azért nehéz észrevenni) így oldanak fel: „3 Conf. Rom. 6,8. " Vagyis Jakubovich Emil és Pais Dezső is megtalálta már a szóban forgó helyet, de ők nem gondoltak szövegpárhuzamra, hiszen Pál féloldalnyi szövegében egymástól távol álló, s a „cum Christo " kivételével az anonymusi textustól nyelvtanilag is eltérő szavak párhuzamáról lehet legföljebb szó. Azt pedig Mészáros Edvárd kutatásaiból tudjuk, hogy P. mester művében számtalan biblikus kifejezés található,'4'' amelyek legfeljebb csak azt a következtetést engedik meg, hogy a szerző pap volt. Itt azonban mégis mintha többről lenne szó, mintha lenne létjogosultsága a Bollók-féle gondolati párhuzam feltételezhetőségének. Sajnos, Bollók János nemcsak az én bírálatomban járt el felületesen, de a saját koncepcióját is elnagyolta: nem merítette ki a Gestában rejlő lehetőségeket elképzelése megtámogatásához. Pedig Anonymus leír néhány temetést művében. A 15. fejezetben említi, hogy Ketel nagy földet kapott Árpádtól a Duna mellett, a Vág folyó torkolatánál, „ahol hosszú idő múltán magát Ketelt és fiát Tulmát pogány szokás szerint eltemették (more paganismo sepulti sunt)".' 48 AZ 52. fejezetben elmondja, hogy „az úr testetöltésének 907. évében Árpád vezér eltávozott e világból (migrauit de hoc seculo), akit egy kis folyó forrása mellett tisztességgel eltemettek (sepultus est)".'4 9 Az 56. fejezetből megtudjuk, hogy a kalandozó hadjáratokban megfáradt Botond „csodamód kezdett elerőtlenedni, eltávozott a világról (ex luce migrauit) és eltemették (sepultus est) a Verőcze folyó közelében ".'s0 Ezekben az esetekben vitathatatlan a hősök halál utáni, tényleges temetése. Különös ismertetőjegye mindháromnak, hogy minden esetben folyóvíz mellé temetik a holtakat. Megerősíti ezeknek az elbeszéléseknek a hitelét a krónika-kompozíció is, amelyből kiderül, hogy Leventét, aki nem élt keresztény módon, Taksony falunál, túl a Dunán temették el (sepultus est), ahol őse Taksony is pogány szokás szerint (more paganismo) nyugszik".'s ' Ezekkel együtt öt példánk van tehát, amelyek fényében megvizsgálhatjuk Thonuzoba esetét is. Azt hiszem, ez esetben az „adportum Obad est sepultus" perdöntő lehet. Bizonyság arra, hogy Thonuzobát és nejét nem valami szimbolikus teológiai értelemben temették el, hanem a legkonkrétabb módon fizikailag, úgy, ahogyan „Árpad . . . sepultus est supra caput unius parvi fluminis", vagy „Botond . . . sepultus est prope fluvium Uereucea. " 14 6 Bollók: i. m. 107. 14 ''Mészáros Edvard: Qua ratione Anonymus Hungarus in conscribendis Gestis suis Sacra Scriptura usus sit. Quinque-ecclesiis, 1936. ,48 SRHI. 55. 14 9 SRH I. 106. 15 °SRH I. 113. 151 SRH I. 344. 16 Századok 82/5
