Századok – 1982
Vita - Ballók János: Még egyszer Thonuzóbáról 1078/V
1078 VITA Mi következik ebből? Egy kis logikai fejtegetés. Thonuzoba: 1. el van temetve, tehát (ténylegesen vagy potenciálisan) halott, 2. nem temetkezett Krisztussal a halálba, nem keresztelkedett meg, tehát ebből a szempontból élő, 3. az örök életet így el nem nyeri, tehát ebből a megítélésből ismét csak halott. örkénd ugyanakkor: 1. a valóságban élő, 2. Krisztussal a halálba temetkezett, azaz halott, 3. ezáltal az örök életet elnyeri, tehát élő. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy a 2. és 3. pontba foglaltak lényegében függetlenek az 1. pontban foglaltaktól. Azaz, a kereszteletlen pogányok akár élők, akár halottak, elkárhoznak, míg a hitük szerint élő keresztények már életükben is az öröklét várományosainak tekinthetők, haláluk után pedig mindenképp. Ez az a bonyolult teológiai tartalom, amely Anonymus „korának teológiai képzettséggel rendelkező olvasói számára minden további nélkül érthető" volt.15 2 Ennyit fejlődött a világ: ma. már a laikusok számára is világos mindez. Thonuzoba — Anonymus szerint — temetésétől függetlenül is megátalkodott pogány volt, tehát a két téma - temetése és kárhozata - elválasztható egymástól. Ez az elkülönítés csupán akkor nem indokolt, akkor nem engedhető meg, ha Thonuzoba kimondottan azért temetkezett el még életében abádi sírjába, hogy meg ne kereszteljék. Ez pedig mindenképp öngyilkosság. Vagyis a latin szöveget csakk a sepultus est medialis értelmezésével lehet helyesen fordítani. Hiába kerüli meg tehát Bollók János Pais Dezsőt, hiába marasztalja el Képes Gézát, ő sem tud jobbat ajánlani, mint az általa bíráltak. A történészek közül legszebben talán Nagy Árpád dolgozta ki e témát, aki Thonuzoba tettében a magatehetetlen pogány vezér nagyvonalúságának bizonyítékát véli fellelni. Szerinte a besenyő vezér „öngyilkossága beleillik a magyarság ún. pogánylázadásai sorába, azoknak egy kevésbé látványos, és éppen ezért a családi hagyománytól eltekintve, elfeledett láncszeme".1 5 3 Aki P. mester szövegére épít, más eredményre nem is juthat. Magam azonban változatlanul azon a véleményen vagyok, hogy Thonuzoba temetésének históriája több, mint egyszerű filológiai probléma. A népi éneket meghamisító Anonymus a „vivos > vivus" korrekciónál tetten érhető, a javítás előtti alakból következtetni lehet az eredeti szöveg tartalmára. így minden különösebb romantika154 nélkül feltételezhető - egy lehetséges változatként-, hogy Thonuzoba István megtorló akciójának esett áldozatul, s valóban élve temették el feleségével együtt. Bollók János MÉG EGYSZER THONUZOBÁRÓL Válasz Szegfii Lászlónak A Századok szerkesztőségének jóvoltából alkalmam volt kéziratos formában olvasni Szegfű Lászlónak „A Thonuzoba-legenda történelmi hitele" című (Századok 1979/1. 97-107.) tanulmányomra beküldött vitacikkét, melyre az alábbiakban kívánok válaszolni. Nemcsak azért teszek így, hogy saját álláspontomat megvédjem, hanem amiatt is, mert kettőnk vitája abból a szempontból sem közömbös, hogy a történelmi kutatásnak manapság milyen lehetséges módszerei vannak. Ha válaszom 1 s 2 Bollók : i. m. 107. - Kiemelés :Sz. L. 15 3 Nagy Árpád: Thonuzoba. (A Tomaj nemzetség eredethagyománya P. mester Gesta Ungarorumában.), Diákköri Füzetek (KLTE), III. Debrecen, 1968. 70-95. - idézett hely: 78. 1 s, Sinkó Ferenc, akinek a leghaloványabb fogalma sincs arról, hogy mit és hogyan írtam e témáról, hiszen információit másodkézből szerezte, engem — aki hétoldalas cikkem igazát 85 jegyzettel alátámasztva végül is csak egy hipotézist mertem vázolni - romantikusnak nevez, ö, aki abban reménykedik, hogy szakismeret híján is letaglózhat bírálatával, nem romantikus?
