Századok – 1982

Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V

VITA 1073 nélkül Váradra). Ilyen - az elbeszéléssel nem egyező tartalmú - a szóban forgó miniatúra is: „Vazul megvakítását is megfesti a miniator: de hogyan? Nemcsak mint egy kegyetlen cselekedet tényét, hanem egybekapcsolja Imre herceg sírba tételének jelenetével. Egy képen ábrázolja a két eseményt, a súlypontot mintegy Vazul megvakítására helyezve a virtuózán felépített miniaturán,'" 1 1 amelyekről nem egy állókép tekint ránk - az egy képbe tömörített jelenetek között nemcsak kronológiai, de oksági összefüggés is megfigyelhető. Úgy gondoljuk, ez alól a szabály alól a Vazul-miniatura sem kivétel. Ha pedig Imre halála és Vazul megcsonkítása összefügg egymással, illetve a „Vadkan"-nal, el­érkeztünk a probléma (egyik lehetséges) megoldásához.'1 2 Nézzük most már, hogy milyen konzekvencia vonható le az eddigiekből korabeli történetünkre. Amikor eredményekről beszélek, természetesen annak fenntartásával teszem ezt, amit korábban is vallottam: „A 10-11. század fordulójának történetére olyan kevés adattal rendelkezünk, hogy azok különféle szempontú csoportosítása más és más következtetés levonására ad lehetőséget.1 1 3 Éppen ezért roppant nehéz eldönteni, hogy meddig tart a történeti rekonstrukció, és hol kezdődik az a folya­mat, amikor a történész a meglévő adatokból a saját konstrukcióját kezdi építeni." 8. Az én elképzelésem (rekonstrukcióm vagy, ha úgy tetszik, konstrukcióm) a következő: István Imrét állította a hadsereg élére (dux Ruisorum). Feltételezhető, hogy ebben a minőségében Imre viselte a fővezéri tisztet a belső ellenségnek számító Ajtony és a külső támadó, II. Konrád ellen viselt háborúban.11 4 E két győzelem bizonyíthatta, hogy Imre rátermett hadvezér, s ugyanakkor élvezi a hadsereg bizalmát is. Ekkor István úgy határozott, hogy átadja a hatalmat fiának. Akadályt jelent­hetett azonban a hatalom átvételénél, hogy azt az ősi jogszokás alapján Vazul magának követelhette. Emellett Vazulnak három fiúgyermeke is volt, sőt házassága révén komoly katonai potenciál is áll­hatott mögötte.1 ls Érthető tehát, hogy István (pogány házassága ürügyén11 6 („propter iuvenilem lasciviam"111 ) lefogatta, s Nyitra várába záratta.118 A Vazul-párt erre összeesküvést szőtt István és Imre meggyilkolására, Vazul kiszabadítására és a hatalom megkaparintására. Az István elleni akció, mint közismert, kudarcba fulladt,1 1 ' viszont Thonuzoba és emberei - talán éppen vadászat közben - meggyilkolták Imre herceget, vagy legalábbis I ' 'Berkovits Ilorn: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában. Századok, 87 [1953]. 72-107. - Különösen: 85. II 'Thonuzoba orgyilkosságára utalhat - negatív bizonyítékként -, hogy a 13. század végéig a Tomaj nemzetségben éppúgy nem találkozunk a Thonuz névvel, mint ahogy az Abák sem használják ez ideig a baljós emlékű Sámuel nevet. Ekkor azonban mindkét nemnél feltűnik - talán aktuálpolitikai megfontolásokból - az István-kori ős neve; a Tomajoknál pl. Thonyz, Thanyz alakban (A magyar hon­foglalás kútfői, [szerk. Pauler Gyula-Szilágyi Sándor] Bp., 1900. 463.). Hasonlóképp nem szerepel a magyar nemzetségi címerek között sem olyan, amely vaddisznót ábrázolna (Csorna József: Magyar nemzetségi címerek. Bp., 1904.). Feltehetőleg tilos volt e címerkép viselése, s ez magyarázhatja, hogy a Tomajok később miért griffet ábrázoló címert viselnek. 113 Lásd pl. Géza fejedelem házasságáról vagy pénzveréséről folyó vitákat, a helynevek történeti forrásértéke körüli polémiákat, Ajtony leverésének kérdését, az ideológiai harc értékelését vagy a duca­tus problematikáját ... és még sorolhatnánk. 11 "Szegfi László: Az Ajtony-monda. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Historica, 40 [1972]. 19-20. — Imre hadvezérsége mellett szól, hogy a helyébe állí­tott Péter „dux exercitus regis" lett. (SRH II. 392.) 115 Ha helytálló Pais Dezső feltevése, hogy Thonuzoba azonos Ősbő(Usubuu)-vel, akkor ennek a hatalomnak a meglétét erősíti az Ibn Fadlán művéből felhozható analógia, aki szerint a kazár Kaganb.h (buu) a Nagy Kagán első helyettese, ő vezeti a hadsereget, ő igazgatja az államügyeket, előtte hódolnak a leigázott népek királyai stb. (A magyarok elődeiről és honfoglalásáról. 61.) 116 Gerics: A Tátony nemzetségről. 7-19. 117 Bollók: i. m. 101. — Meg kell jegyeznem, hogy Bollók János itt „per iuvenilem lasciviam" idézést tulajdonít nekem kérdőjellel pedig a szövegemben határozottan „propter" szerepel (I. m. 281. o. 2. sor). 118 SRH I. 320. 11 'SRH II. 399.

Next

/
Oldalképek
Tartalom